Az ENSZ Közgyűlése 1979-ben fogadta el a CEDAW Egyezményt (a
nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről
szóló, 1979. december 18-án New Yorkban elfogadott Egyezmény). Magyarország az
Egyezményt az 1982. évi 10. számú törvényerejű rendelettel ratifikálta. http://www.szmm.gov.hu/main.php?folderID=970
Az
Egyezmény ratifikálása kormányzati elköteleződést jelent az emberi jogok teljes
biztosítására a nők és leánygyermekek számára, valamint a nők és férfiak
közötti egyenlőség elérése érdekében az akadályok lebontására és az
igazságosságra. Az Egyezmény egyértelműen meghatározza, mit jelent a nőkkel
szembeni megkülönböztetés, valamint menetrendet is létrehoz a nők és férfiak
közötti egyenlőség eléréséhez. Magyarország az Egyezményben vállalt
kötelezettségeinek megfelelően négyévente jelentést nyújt be a CEDAW
megvalósulását ellenőrző Bizottsághoz.
Az 1995-ben, az ENSZ által rendezett Nők IV.
világkonferenciáján született meg a Pekingi Nyilatkozat és Cselekvési Terv
elnevezésű dokumentum. Itt fogalmazódott meg a nők helyzete javításának
felgyorsításával kapcsolatos erőteljes igény, valamint a nők és férfiak közötti
egyenlőség fontossága. A Pekingi Nyilatkozat és Cselekvési Terv felszólítja a
Kormányokat, a nemzetközi szervezeteket és a civil szférát, hogy a 12
meghatározott prioritási területen stratégiai lépéseket tegyenek. E területek a
követezőek: a nők és szegénység, nők és oktatás-képzés, nők és egészség,
erőszak a nők ellen, nők és háborús konfliktusok, nők és gazdaság, nők hatalmon
és a döntéshozatalban, nők és az emberi jogok, nők és a környezet,
gyermeklányok, nők és a média; a nők előmenetelének intézményes mechanizmusai.
A Cselekvési Terv megvalósításáról az ENSZ tagállamai ötéves periódusokban
számolnak be.
Az Egyezmény végrehajtását az ENSZ
CEDAW Bizottsága a végrehajtásról időszakosan benyújtott kormányzati jelentések
áttanulmányozását követően, az állami képviselőkkel folytatott konstruktív
dialógus figyelembevételével ellenőrzi. A Bizottság munkája során a civil
szervezetek által készített árnyékjelentéseket/alternatív jelentéseket is
feldolgozza, és a civil szervezetek képviselőit is meghallgatja, végül a
fentiek alapján az Egyezmény végrehajtásának elősegítését szolgáló ajánlásokat
fogalmaz meg az állam számára. A CEDAW Bizottság a magyar állami és civil
szervezeti képviselőkkel 2013 februárjában folytatott konzultációt az Egyezmény
végrehajtása érdekében 2007 óta tett intézkedésekről, a magyar államnak szóló
ajánlásait pedig 2013. március 4-én tette közzé, melyet az alábbiakban ismertetünk.
CEDAW/C/HUN/CO/7-8
Egyesült Nemzetek
Szervezete
Egyezmény a nőkkel
szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról
2013. március 1.
Eredeti: angol
A nőkkel szembeni
hátrányos megkülönböztetés felszámolásával foglalkozó BizottságMagyarország
összevont hetedik és nyolcadik időszakos jelentésével kapcsolatban a Bizottság
ötvennegyedik ülésén (2013. február 11-március 1.) elfogadott záró észrevételek
1. A Bizottság 2013. február 14-én, a 1105. és 1106.
ülésén (lásd: CEDAW/C/SR.1005 és 1006) megvizsgálta Magyarország összevont
hetedik és nyolcadik időszakos jelentését (CEDAW /C/HUN/7-8). A Bizottság
témáinak és kérdéseinek listája a CEDAW/C/HUN/Q/7-8 számú dokumentumban, a
magyar kormány észrevételei pedig a CEDAW/C/HUN/Q/7-8/Add.1/Corr.1 számú
dokumentumban találhatók.
A. Bevezetés
2. A Bizottság elismerését fejezi ki a Részes Államnak az
összevont hetedik és nyolcadik időszakos jelentéséért, mely többek között
tájékoztatást nyújt a Bizottság előző záró észrevételeiben (CEDAW/C/HU/CO/6)
megfogalmazott ajánlások végrehajtásáról. Ugyanakkor a jelentésből hiányoznak a
nemek szerint bontott adatok sok olyan témát illetően, amelyek az Egyezmény
hatálya alá tartoznak, különös tekintettel a hátrányos helyzetű csoportokhoz
tartozó nőkre vonatkozó elkülönített adatokra. A Bizottság elismerését fejezi
ki a Részes Államnak a szóbeli beszámolójáért, az ülés előkészítésével
foglalkozó munkacsoport által készített téma- és kérdéslistára adott írásbeli
válaszaiért, és a Bizottság által szóban feltett kérdésekre adott további
tisztázó válaszaiért.
3. A Bizottság elismerését fejezi ki a Részes Állam felé a
sok tagot számláló delegációjáért, amelyet Asztalosné Zupcsán Erika, az Emberi
Erőforrás Minisztérium szociálpolitikáért felelős helyettes államtitkára
vezetett, és amely különböző minisztériumok és főosztályok, bíróságok és a
Legfőbb Ügyészség képviselőiből állt. A Bizottság méltányolja a küldöttség és a
Bizottság tagjai között lezajlott konstruktív párbeszédet.
B.
Kedvező fejlemények
4. A Bizottság üdvözli és elismerését fejezi ki a
Parlament 2012. szeptemberben hozott döntésével kapcsolatban, amely arra
irányul, hogy a partnerkapcsolati erőszakra vonatkozóan külön tényállást
vezessen be az új Büntető Törvénykönyvben.
5. A Bizottság nyugtázza azokat az intézkedéseket,
amelyeket a Részes Állam az emberkereskedelem megelőzésére és felszámolására
irányuló keretrendszerének javítása érdekében fogadott el, különösen:
a) az emberkereskedelem
elleni, 2008-2012 közötti nemzeti stratégiáról szóló 1018/2008. (III. 26.)
Kormányhatározatot;
b) az emberkereskedelem
elleni nemzeti koordinátor kinevezését és a nemzeti koordinációs mechanizmus
létrehozását.
6. A Bizottság üdvözli a Részes Állam részéről az Egyesült
Nemzetek keretében létrejött, a gyermekek eladásárára, a gyermekprostitúcióra
és a gyermekpornográfiára vonatkozó, a Gyermek jogairól szóló egyezményhez
fűzött Fakultatív Jegyzőkönyv 2010-ben történt ratifikálását, a gyermekek
fegyveres konfliktusba történő bevonására vonatkozó, a Gyermek jogairól szóló
egyezményhez fűzött Fakultatív Jegyzőkönyv 2010-ben történt ratifikálását,
valamint a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy
büntetés elleni egyezményhez fűzött Fakultatív Jegyzőkönyvhöz 2012-ben történt
csatlakozást.
C. Főbb, aggodalomra
okot adó területek és ajánlások
Országgyűlés
7. Miközben a Bizottság
újból megerősíti, hogy elsősorban és különösképpen a Kormány feladata és
felelőssége a Részes Állam Egyezményben foglalt kötelezettségeinek teljes körű
végrehajtása, hangsúlyozza, hogy az Egyezmény hatálya az állam egészére
kiterjed. Arra hívja fel a Részes Államot, ösztönözze Országgyűlését, hogy
eljárási rendjével összhangban, amely területeken az kívánatos, tegye meg a
megfelelő lépéseket a jelen záró észrevételek végrehajtására és a Részes Állam
Bizottság számára történő következő jelentési folyamatban való részvételére
vonatkozóan.
Az egyenlőség és
diszkrimináció-mentesség definíciója
8. A Bizottság nyugtázza, hogy az Alaptörvény elismeri a
diszkrimináció-mentesség általános elvét, és jogi alapot biztosít az átmeneti
különleges intézkedések bevezetéséhez. A Bizottság tudomásul veszi a Részes
Államnak a konstruktív dialógus során közölt azon magyarázatát, hogy a népesség
növelése a Részes Állam minden politikájának elsődleges célja. A Bizottságot
ugyanakkor aggodalommal tölti el, hogy ez a közpolitikai irány a társadalmi
nemeket érintő témákat illetően egy regresszív megközelítésmódot testesíthet
meg. A Bizottságot további aggodalommal tölti el, hogy ez az irányvonal a
nemekkel kapcsolatos sztereotípiák előfordulását növeli azáltal, hogy a nőket
főként, ha nem kizárólag, anyai és gondozói szerepben láttatja. A Bizottság
üdvözli minden jogi kezdeményezés nemekre vonatkozó hatásvizsgálatának kötelező
alkalmazását, de aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a közelmúltban
elfogadott jogszabályokból hiányzik az Egyezménynek megfelelő szellemű nemi szempontú
megközelítésmód. A Bizottság figyelmének előterébe került az egészségügyi,
oktatási és egyéb szociális ellátások területén végbement széles körű privatizáció
is, és aggodalomát fejezi ki amiatt, hogy mindez akadályozhatja az Egyezmény
által biztosított jogok élvezetét
9. A Bizottság sürgeti a Részes Államot, hogy:
a) vizsgálja felül a
családdal és a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos közpolitikákat annak
biztosítása érdekében, hogy az előbbi ne korlátoza az utóbbit, vagyis a nők
diszkrimináció-mentességhez és egyenlőséghez való jogainak teljes élvezetét;
b) jogrendszerébe
vezesse be az interszekcionális tényezők alapján történő hátrányos megkülönböztetés
fogalmát, és biztosítson megfelelő jogorvoslatot az ilyen jellegű
diszkrimináció áldozatai részére;
c) végezzen rendszeres,
társadalmi nemi szempontú hatásvizsgálatot a már hatályban lévő és a tervezett
jogszabályokkal kapcsolatban, és biztosítsa azt, hogy az új jogszabályi keret
teljes mértékben tiszteletben tartja az Egyezményt, és nem hoz visszalépést
annak megvalósítása tekintetében;
d) biztosítsa, hogy az
egészségügy, az oktatás és más szolgáltatások privatizációja nem fosztja meg a
nőket a jó minőségű alapszolgáltatásokhoz való folyamatos hozzáféréstől a
gazdasági, szociális és kulturális jogok terén.
Az Egyezmény, a
Kiegészítő Jegyzőkönyv és a Bizottság Általános ajánlásainak közismertsége
10. Bár a Bizottság
nyugtázza, hogy az Egyezményt, a Kiegészítő Jegyzőkönyvet és a Bizottság
Általános ajánlásait lefordították magyar nyelvre, továbbra is aggodalommal
tölti el, hogy a jogi szakmát gyakorlók és maguk a nők körében nem ismert az
Egyezmény. A Bizottság üdvözli, hogy az Egyezmény a Részes Állam nemzeti
jogrendszerének szerves része, és hogy bírák és ügyészek számára külön képzést
biztosítottak olyan tématerületeken, mint a partnerbántalmazás és az
emberkereskedelem. A Bizottságot mindazonáltal aggodalommal tölti el, hogy nem
állnak rendelkezésre információk olyan bírósági esetekről, melyek során az
Egyezmény közvetlen alkalmazásra vagy hivatkozásra került volna, valamint az
is, hogy az Egyezménnyel kapcsolatos képzés sem nem része a kötelező bírói
képzésnek, sem nem rendszeres vagy átfogó a bírói kar összes tagja számára.
11. A Bizottság ajánlja, hogy a Részes Állam alkosson
fenntartható stratégiát az Egyezmény disszeminációjára és a nők, különösképpen
a hátrányos helyzetű csoportokhoz tartozó nők tájékoztatására az Egyezmény
által biztosított jogaikról és a Kiegészítő Jegyzőkönyv alapján indítható
kommunikációs és felülvizsgálati eljárásról. A Bizottság felhívja a Részes
Államot annak biztosítására, hogy az Egyezmény és a Bizottságnak a Kiegészítő
Jegyzőkönyv alapján hozott állásfoglalásai, valamint a Bizottság Általános
ajánlásai váljanak a jogi oktatás és képzés szerves részévé minden bíró, jogász
és ügyész számára, annak érdekében, hogy képessé tegyék őket az Egyezmény által
biztosított rendelkezések közvetlen alkalmazására és a nemzeti jogszabályoknak
az Egyezmény fényében való értelmezésére.
Jogi
panasztételi mechanizmusok
12. A Bizottságot aggodalommal tölti el, hogy az Egyenlő
Bánásmód Hatóság működéséhez nem áll rendelkezésre elegendő humán, pénzügyi és
technikai erőforrás, és hogy hátrányos megkülönböztetés esetén nem biztosítottak
a hatékony jogorvoslati lehetőségek. A Bizottság, bár nyugtázza, hogy a Részes
Állam létrehozta az Alapvető Jogok Biztosának intézményét, aggodalmát fejezi ki
amiatt, hogy a Biztos csak korlátozott mandátummal rendelkezik a nők, többek
között a hátrányos helyzetű csoportokhoz tartozó nők elleni hátrányos
megkülönböztetés minden formáját érintő panaszügyek kivizsgálására.
13. A Bizottság ajánlja, hogy a Részes Állam:
a) rendeljen megfelelő
emberi, pénzügyi és technikai erőforrásokat az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz,
valamint hozzon intézkedéseket annak érdekében, hogy a Hatóság panasztételi
mechanizmusaihoz minden nő, különösen a hátrányos helyzetű csoportokhoz tartozó
nők hozzáférhessenek, továbbá vezessen be utánkövetési mechanizmusokat a konkrét
beadványokkal kapcsolatos határozatok esetében; valamint
b) biztosítsa, hogy az
Alapvető Jogok Biztosának mandátuma egyértelmű kötelezettséget tartalmazzon
minden nő jogainak előmozdítására és védelmére, és a nők mindenfajta hátrányos
megkülönböztetéssel szembeni védelmére, ideértve jogsértés esetén panaszok
befogadását és megfelelő jogorvoslat biztosítását is.
A nők előmenetelét
szolgáló nemzeti mechanizmus
14. A Bizottság aggodalmát fejezi ki a különböző civil
nőszervezetekkel való partnerség hiánya miatt az Egyezmény végrehajtásában, és
sajnálattal veszi tudomásul, hogy nem kapott tájékoztatást arról, hogy a
jelentés készítésének folyamatába bevonták volna az emberi jogi és
nőszervezeteket. A Bizottság aggodalmát fejezi ki a Családpolitikai Főosztály
számára rendelkezésre álló korlátozott pénzügyi és emberi erőforrások miatt és
a Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlősége Tanács felállítását illető késlekedés
miatt. A Bizottság aggodalmát fejezi ki a Részes Állam azon döntése kapcsán,
hogy a nemek egyenlőségével kapcsolatban új stratégiát alkot ahelyett, hogy a
Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlőségét Elősegítő Nemzeti Stratégia (2010-2021)
végrehajtásának felgyorsítására törekedne.
15. A Bizottság, emlékeztetve 6. számú Általános Ajánlására
(1988) és a Pekingi Cselekvési Platform által biztosított iránymutatásra,
különösen a nemzeti mechanizmus hatékony működésére vonatkozó szükséges
feltételeket illetően, ajánlja, hogy a Részes Állam:
a) erősítse meg
együttműködését a különböző civil nőszervezetekkel az Egyezmény végrehajtása és
a végrehajtás monitorozása során, többek között azáltal, hogy részvételi
mechanizmusokat alakít ki és széles körű konzultációt szervez nők körében a
nemek egyenlőségére vonatkozó új stratégia megalkotásának folyamatában;
b) biztosítsa a
szükséges pénzügyi, technikai és emberi erőforrásokat az Emberi Erőforrások
Minisztériumának Családpolitikai Főosztálya részére annak érdekében, hogy az
betölthesse mandátumát és végrehajthassa a nők előmenetelét szolgálni hivatott
testületek, különösen a Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlősége Tanács
felállításának feladatát; továbbá
c)
a nemek egyenlőségére vonatkozó új stratégia és az azokhoz kapcsolódó
cselekvési tervek megalkotása és elfogadása során vegye figyelembe az itt
közölt záró észrevételeket.
Átmeneti különleges
intézkedések
16. A Bizottságot aggasztja, hogy bár az Alaptörvény és az
Egyenlő bánásmódról szóló törvény biztosítják az átmeneti különleges
intézkedések bevezetésének jogi alapját, a Részes Állam jelentésében a „pozitív
diszkriminációra” és kvótákra történő utalások azt jelzik, hogy a jelentés
készítői nem értik pontosan az Egyezmény 4. Cikke 1. Bekezdésének tartalmát,
amely a nők valódi egyenlősége elérésének egy adott időkereten belüli
felgyorsítását tűzi céljául, amint az a Bizottság 25. számú Általános
Ajánlásában (2004) is kifejtésre kerül.
17. A Bizottság felhívja a Részes államot átmeneti
különleges intézkedések bevezetésére a célból, hogy:
a) elősegítse a nők
egyenlő részvételét a közéletben, politikai életben és döntéshozatalban, olyan
konkrét, eredményorientált eszközök segítségével, mint például kvóták és
ütemtervek; és
b) megkönnyítse a
vidéken élő nők, a roma nők és a fogyatékossággal élő nők oktatáshoz és
munkalehetőségekhez való hozzáférését.
Sztereotípiák és diszkriminatív
eljárások
18. Nyugtázva bár, hogy az
oktatás és a média területén bevezetésre került néhány intézkedés a
sztereotípiák lebontása céljából, a Bizottságot aggodalommal tölti el a nemi
szerepek sztereotip leosztásának továbbélése a család és a társadalom
színterein egyaránt, valamint ezen sztereotip szerepek támogatása a Részes
Állam közpolitikái és prioritásai által, amelyek elsődleges célja a népesség
növelése. A Bizottság aggodalommal állapítja meg, hogy a nemi és etnikai alapú
előítéletek nagymértékben kihatnak az Egyezmény által biztosított jogok
gyakorlásának lehetőségére az olyan, hátrányos helyzetű csoportokhoz tartozó nők
körében, mint a roma és a fogyatékossággal élő nők.
19. A Bizottság felhívja a Részes Államot, hogy:
a) valósítson meg nőket
és férfiakat, valamint lányokat és fiúkat is megszólító, mérhető célokat kitűző
átfogó programot, amelynek célja a nők és férfiak családi és társadalmi
szerepeit és felelősségi köreit illető sztereotip attitűdök leküzdése, különös
figyelmet fordítva a hátrányos helyzetű csoportokhoz tartozó nőkkel, azon belül
is a roma és a fogyatékossággal élő nőkkel szembeni előítéletek felszámolására.
b) Tegye meg a szükséges
lépéseket, hogy a diszkrimináció-mentesség és a nemek közötti egyenlőség
megfelelően beépüljön az oktatáspolitikába, különösen a Nemzeti Alaptantervbe
és a kapcsolódó dokumentumokba, valamint részévé váljon a tanárok, egészségügyi
szakemberek és más szolgáltatók alap- és továbbképzésének.
Nők
elleni erőszak
20. Miközben a Bizottság
üdvözli a Részes Állam azon bejelentését, hogy a párkapcsolati erőszakot önálló
büntetőjogi tényállásként kívánja kodifikálni a Büntető Törvénykönyvben,
továbbra is aggodalmát fejezi ki az erőszak más formáira, így a gazdasági és a
lelki erőszakra, valamint a fenyegető zaklatásra vonatkozó speciális szabályok
hiánya miatt. A Bizottság tudomásul veszi a hozzátartozók közötti erőszak miatt
alkalmazható távoltartásra vonatkozó 2009. évi LXXII. törvényt, ugyanakkor
aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a távoltartás nem alkalmazható huzamosabb
időre, illetve olyan partnerek esetében, akik nem házasok. A Bizottságot
aggodalommal tölti el, hogy nem áll rendelkezésre információ a nők elleni
erőszak esetekkel kapcsolatos nyomozások, vádemelések és ítéletek számára
vonatkozóan, valamint az is, hogy elégtelenek az erőszak áldozatai számára
rendelkezésre álló jogorvoslati mechanizmusok. A Bizottság aggodalmát fejezi ki
amiatt is, hogy nem állnak rendelkezésre megfelelő számban kifejezetten a nők
elleni erőszak áldozatai számára fenntartott menhelyek. A Bizottságot továbbá
aggasztja, hogy nem érhető el információ a fogyatékossággal élő, a roma és az
idősebb nők elleni erőszak különböző formáiról, és hogy hiányoznak az őket érő
erőszak megelőzését szolgáló speciális intézkedések. Bár a Bizottság nyugtázza
a Büntető Törvénykönyv nemi erőszakra vonatkozó új rendelkezéseit, továbbra is
aggasztja az, hogy áldozat beleegyezésének hiánya helyett még mindig az erőszak
és fenyegetés, valamint a kényszerítés alkalmazásán alapul a nemi erőszak
törvényi definíciója. A Bizottságot szintén aggasztja az, hogy a szexuális
erőszak esetek miatti feljelentési hajlandóság alacsony, mivel az egészségügyi
szolgáltatók nem részesítik megfelelő támogatásban a nemi erőszak nőáldozatait,
és a megfelelő egészségügyi és igazságügyi szakértői vizsgálat nem biztosított
az áldozatok számára.
21. A nők elleni erőszakra vonatkozó 19. számú Általános
Ajánlása (1992) és az előző záró észrevételekben közölt ajánlások értelmében a
Bizottság sürgeti a Részes Államot, hogy:
a) fogadjon el a
partnerbántalmazásra vonatkozó jogszabályt, és tegye büntetendővé a nők elleni
erőszak különböző formáit, beleértve a gazdasági és a lelki erőszakot, valamint
a fenyegető zaklatást;
b) módosítsa a
távoltartásra vonatkozó jogi szabályozást abból a célból, hogy az megfelelő
védelmet nyújtson a bármilyen együttélési formában erőszakot elszenvedett
áldozatok számára, és hogy meghosszabbítsák a távoltartás időtartamát;
c) biztosítson kötelező
képzéseket a jogászok számára a nők elleni erőszakkal kapcsolatos jogszabályok
szigorú alkalmazására vonatkozóan, és képezze ki a rendőröket a nők elleni
erőszak áldozatainak ellátására szolgáló standard eljárások alkalmazására;
d) nyújtson megfelelő
segítséget és védelmet az erőszak női áldozatai és gyermekeik számára azáltal,
hogy növeli az állami finanszírozású, különösen a kifejezetten a nők elleni
erőszak áldozatai számára fenntartott menhelyek számát és kapacitását,
biztosítva megfelelő földrajzi eloszlásukat, valamint erősíti az együttműködést
azon civil szervezetekkel, amelyek menhelyet, segítséget, támogatást és
rehabilitációt biztosítanak az áldozatok számára, és növeli ezen civil szervezetek
anyagi támogatását;
e)
ösztönözze a nőket a párkapcsolati és a szexuális erőszakkal kapcsolatos
feljelentések megtételére, az áldozatok megbélyegzésének felszámolása által,
valamint akként, hogy tudatosítja az emberekben, hogy ezek az erőszakformák
bűncselekményeknek minősülnek;
f) gyűjtsön statisztikai
adatokat a nők elleni erőszak összes formájáról nem és kor szerinti bontásban,
valamint az áldozatok és az elkövetők közötti viszonyról a nők elleni
párkapcsolati és szexuális erőszak esetén;
g) módosítsa a Büntető
Törvénykönyvet úgy, hogy a nemi erőszak definíciója az áldozat beleegyezésének
hiányán alapuljon;
h) biztosítson megfelelő
és könnyen hozzáférhető egészségügyi szolgáltatásokat a nemi erőszak női
áldozatai számára, az elkövetők büntetőjogi felelősségre vonásához szükséges
bizonyítékok összegyűjtését szolgáló azonnali orvosi és igazságügyi szakértői
vizsgálattal összevonva; továbbá
i) a lehető leghamarabb
ratifikálja az Európa Tanácsnak a nők elleni és családon belüli erőszak megelőzéséről
és leküzdéséről szóló Egyezményét.
Emberkereskedelem és
prostitúciós célú kizsákmányolás
22. Bár a Bizottság
nyugtázza, hogy a Büntető Törvénykönyv az emberkereskedelemre vonatkozóan egy
átfogóbb definíciót tartalmaz, valamint hogy a Részes Állam az áldozatok
azonosítására szolgáló nemzeti mechanizmust hozott létre, a Bizottságot
továbbra is aggasztja, hogy az emberkereskedelem női áldozatai számára nem áll
rendelkezésre elégséges számú menhely, valamint hogy csak korlátozott a
hozzáférésük az igazságszolgáltatáshoz és a megfelelő jogorvoslati formákhoz,
többek között a kártérítéshez. A Bizottság aggodalommal veszi tudomásul a
szexuális célú kizsákmányolás gyerekáldozatainak megbélyegzésére vonatkozó
információkat. A Bizottság aggodalmát fejezi ki a szexmunkások elleni hátrányos
megkülönböztetés miatt is, és amiatt, hogy a Részes Állam nem biztosít
biztonságos munkakörülményeket és kilépési lehetőségeket azok számára, akik ezt
a tevékenységet abba akarják hagyni.
23. A Bizottság ajánlja, hogy a Részes Állam:
a) fontolja meg az
emberkereskedelem leküzdésére irányuló, 2013-2016-ra vonatkozó új stratégiájába
olyan rendelkezések beemelését, amelyek a nőkkel és gyerekekkel szembeni
emberkereskedelem alapvető okaival foglalkoznak;
b) növelje az
emberkereskedelem női áldozatai számára fenntartott állami finanszírozású
átmeneti menhelyek számát, és javítsa a területi központok esetében az
áldozatok igényeinek figyelembevételét;
c) az emberkereskedelem
összes női áldozata számára biztosítson megfelelő ellátást és védelmet,
beleértve az áldozatok számára jogsegély nyújtását és az áldozatok társadalomba
való reintegrációját;
d) biztosítsa, hogy a
prostitúcióban lévő gyermekeket nem elkövetőként, hanem áldozatként kezelik;
valamint
e)
hozzon intézkedéseket a szexmunkásokkal szembeni hátrányos megkülönböztetés
megakadályozására és biztosítsa, hogy biztonságos munkakörülményekhez való
joguk jogszabályilag garantálva legyen nemzeti és helyi szinten egyaránt.
f) Ratifikálja az Európa
Tanács Egyezményét az emberkereskedelem elleni fellépésről (2005).
Politikai és közéleti
részvétel
24. Miközben a Bizottság
nyugtázza a nők egyre növekvő részvételét a bírói testületben és a külügyi
szolgálatok körében, aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a kormány vezető pozícióiban
és az országgyűlésben is alulreprezentáltak a nők. A Bizottságot aggasztja,
hogy a kvótára vonatkozó törvénytervezetet a parlament elutasította, és hogy a
helyzet orvoslására azóta sem fogadtak el semmilyen más rendelkezést. A
Bizottság aggodalmát fejezi ki a férfi politikusoknak az országgyűlésben folyó
nyilvános viták során tett olyan kijelentései miatt, amelyek diszkriminatívak a
nőkre nézve, valamint megerősítik a nemi sztereotípiákat.
25. A Bizottság ajánlja, hogy a Részes Állam:
a) vezessen be átmeneti
különleges intézkedéseket, például nemi kvótákat a politikai pártok által a
választásokra állított jelöltek körében, valamint egy nemek közötti paritásos
rendszert a politikai kinevezésekre vonatkozóan a célból, hogy biztosítsa a nők
és a férfiak egyenlő mértékű képviseletét a választott és a kinevezett
politikai testületekben, beleértve a döntéshozói posztokat is; valamint
b) alkalmazza a nemi
szempontú hatásvizsgálat eszközét a választással kapcsolatos jogi szabályozás
esetén, beleértve a politikai pártokra és azok finanszírozására vonatkozó
törvényeket is a célból, hogy a választással kapcsolatos jogi szabályozás és a
vonatkozó törvények nagyobb mértékben járuljanak hozzá a nők egyenlőségének
megvalósulásához a politikai életben.
Oktatás
26. Bár a Bizottság
nyugtázza a nők magas iskolázottsági szintjét, továbbra is aggályosnak találja,
hogy a nők és a lányok még mindig olyan hagyományosan nők által dominált
tantárgyakat választanak, mint a társadalom- és a bölcsészettudományok, és
alulreprezentáltak a műszaki és a szakképzés területén. A Bizottság szintén
tudomásul veszi, hogy a nők túlreprezentáltak a tanárok körében, viszont
aggályosnak tartja, hogy nem állnak rendelkezésre adatok az iskolákban és a
felsőoktatási karokon döntéshozatali pozícióban lévő nők arányáról. Bár a
Bizottság nyugtázza a Roma Integráció Évtizede Program Stratégiai Tervét,
aggályosnak tartja, hogy nem áll rendelkezésre információ a roma lányok
helyzetéről az oktatásban. A Bizottságot továbbá aggasztja, hogy a családi élethez
szükséges készségek fejlesztését célzó programok tovább erősítik a hagyományos
nemi sztereotípiákat.
27. A Bizottság ajánlja, hogy a Részes Állam:
a) fokozza arra irányuló
erőfeszítéseit, hogy a nők és a férfiak számára rendelkezésre álló tudományos
és szakképzési választási lehetőségeket változatosabbá tegye, és hozzon további
intézkedéseket a nők és a férfiak bátorítására, hogy nem hagyományos tanulmányi
területeket és karrierirányt válasszanak;
b)
vezessen be egy rendszert a releváns statisztikai adatok bontott gyűjtésére a
roma lányok oktatásban tapasztalható helyzetét illetően, amely a Részes Állam
számára lehetővé teszi programjai és támogatási forráskiutalásai eredményessége
mérését;
c) szüntesse meg a roma
lányok szegregációját az oktatási rendszerben és biztosítsa részükre a
színvonalas oktatáshoz való egyenlő hozzáférést minden szinten; továbbá
d) biztosítsa, hogy a
családi életre neveléssel kapcsolatos programok megfelelő mértékben
foglalkoznak a diszkrimináció-mentesség elvével és a nők és a férfiak tényleges
egyenlőségével, valamint a nőkkel kapcsolatban elterjedt sztereotípiákkal.
Foglalkoztatás
28. A Bizottságot aggasztja, hogy a Részes Állam
munkaerőpiacra vonatkozó jogszabályaiból és közpolitikáiból hiányoznak a nemi
szempontú megfontolások. Aggodalommal jegyzi meg, hogy a nők munkaerőpiaci
részvétele továbbra is alacsony, és hogy csak néhány lépés történt annak
érdekében, hogy a nőket feljogosítsák a munka és a magánélet összehangolására.
Ezzel szemben úgy tűnik, hogy a kisgyermekeket nevelő anyák felmondási védelmét
csökkentették. A Bizottság észrevételezi azt is, hogy nőtt a nemek közötti
bérrés annak ellenére, hogy a Munka Törvénykönyve számos olyan kritériumot
tartalmaz, mely az egyenlő értékű munkáért járó egyenlő bérezés hatékony
garantálását szolgálja. A Bizottság aggodalommal jegyzi meg, hogy a roma és a
migráns nők majdnem teljesen kiszorulnak a munkaerőpiacról. Azt is aggályosnak
tartja, hogy nem áll rendelkezésre útmutatás a köszféra és a magénszféra
munkaadói számára annak biztosításához, hogy a fogyatékossággal élő nők
megfelelő foglalkoztatáshoz jussanak, többek között a szükséges ésszerű
alkalmazkodás által.
29. A Bizottság ajánlja, hogy a Részes Állam:
a) erősítse meg a
szükséges intézkedéseket és vezessen be átmeneti különleges intézkedéseket
időhöz kötött célkitűzésekkel és indikátorokkal a célból, hogy biztosítsa a nők
és a férfiak közötti tényleges egyenlőséget a munkaerőpiacon, mozdítsa elő a
nők foglalkoztatását, számolja fel a foglalkoztatási szegregációt, és szüntesse
meg a nemek közötti bérrést;
b) vezessen be
eljárásokat a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet szabványainak megfelelő
munkakör-értékelés elvégzésére mind az állami, mind pedig a magánszektorban,
hozzon intézkedéseket a nők elleni munkahelyi diszkrimináció orvoslására,
valamint gondoskodjon a munka és a családi élet összehangolását előmozdító
intézkedésekről;
c) dolgozza ki, a
fogyatékossággal élő nőkkel, és az ő szervezeteikkel konzultálva, az ésszerű
alkalmazkodás munkahelyen való biztosításának átfogó szempontjait;
d) hozzon létre
mechanizmusokat a célból, hogy biztosítsa a roma és a migráns nők nagyobb
mértékű és hatékony hozzáférését a munkaerőpiachoz, többek között átmeneti
különleges intézkedések alkalmazásával; valamint
e)
léptessen életbe átfogó stratégiákat és programokat az üzleti szektorral
együttműködve a nemi sztereotípiák elleni küzdelemre és a nők nem hagyományos
munkakörökhöz való hozzáférésének előmozdítására.
Egészségügy
30. A Bizottság tudomásul veszi a Részes Állam azon kijelentését,
hogy az Alaptörvénybe foglalt új rendelkezést, amely az életet a fogantatás
pillanatától védi, nem használja a jelenleg hatályos jogi szabályozás
szigorítására és a nők abortuszhoz való hozzáférésének korlátozására. A
Bizottság aggályát fejezi ki a következők miatt: a Részes Állam által
támogatott kampányok, beleértve egy közelmúltbeli plakátkampányt is, amelyek
stigmatizálják az abortuszt és az abortusszal és fogamzásgátlással kapcsolatos
közvélekedést negatívan próbálják befolyásolni; a sürgősségi fogamzásgátláshoz
való korlátozott hozzáférés; a művi terhességmegszakítást kérő nők törvényi
kötelezése arra, hogy az abortusszal szemben elfogult tanácsadáson vegyenek
részt, és egy orvosi szempontból felesleges három napos várakozási időn essenek
át; valamint megfelelő szabályozási keret hiányában az abortusz lelkiismereti
alapú megtagadásának növekvő elterjedése az egészségügyi szakemberek körében. A
Bizottságot aggasztja a modern, hatékony fogamzásgátlási módszerekhez való
korlátozott hozzáférés is, és az, hogy a nők nem választhatnak az otthonszülés
és a kórházi szülés között különböző akadályok miatt, ideértve azt is, hogy a
bábákat nem ismerik el független szakemberekként.
31. A Bizottság sürgeti a Részes Államot, hogy:
a) hagyjon fel
mindennemű, a nők szexuális és reprodukciós jogait érintő negatív
beavatkozással, ennek keretében többek között állítsa le azokat a kampányokat,
amelyek megbélyegzik az abortuszt és negatív irányban próbálják befolyásolni az
abortusszal és a fogamzásgátlással kapcsolatos közvélekedést;
b) biztosítson megfelelő
hozzáférést családtervezési szolgáltatásokhoz és megfizethető fogamzásgátló
eszközökhöz, beleértve a sürgősségi fogamzásgátló készítményeket is, minden nő
számára, ideértve a fogyatékossággal élő, roma, HIV-fertőzött/AIDS-es és
migráns, valamint menekült nőket is, azaz fedezze többféle modern fogamzásgátló
készítmény költségeit a társadalombiztosítás keretein belül, és szüntesse meg a
sürgősségi fogamzásgátlás vénykötelességét;
c) a WHO ajánlásainak
eleget téve biztosítsa a hozzáférést a biztonságos abortuszhoz anélkül, hogy a
nőket kötelező tanácsadásra és egészségügyi szempontból szükségtelen várakozási
időre kényszerítené;
d) hozzon létre
megfelelő szabályozási keretet és monitorozó mechanizmust az egészségügyi
szakemberek általi lelkiismereti alapú abortusz-megtagadással kapcsolatban, és
biztosítsa, hogy a lelkiismereti alapú abortusz-megtagadás esetén a nők
információt kapjanak az elérhető egyéb lehetőségekről, és hogy az ilyen
abortusz-megtagadás személyes döntés, és nem intézményi döntés marad; valamint
e) gondoskodjon arról,
hogy a nők választhassanak az otthonszülés és a kórházi szülés között azáltal,
hogy a képzett bábákat független szakemberként ismerik el, kidolgozzák az
otthonszülések biztonságára vonatkozó jogi keretet és irányelveket, és a
témával kapcsolatos képzéseket tartanak szülészorvosok számára
32. A Bizottság szintén aggodalmának ad hangot amiatt, hogy
a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatások – tekintettel ezek
privatizációjára is – csak korlátozottan hozzáférhetők és nem megfelelő
minőségben állnak rendelkezésre a fogyatékossággal élő, az alacsony
jövedelemmel rendelkező, a roma, a vidéken élő és a HIV-fertőzéssel
élő/AIDS-beteg nők számára. A Bizottságot továbbra is aggasztja, hogy a
fogyatékossággal élő nőket sterilizációnak vetik alá önkéntes és tájékozott
beleegyezésük nélkül, és hogy kizárják őket a nőgyógyászati és mammográfiai
szűrésekből. A Bizottság amiatt is aggodalmát fejezi ki, hogy a rendszeres
iskolai tantervből hiányzik vagy nem megfelelő minőségű a szexuális és
reproduktív egészségre és jogokra nevelés.
33. A Bizottság sürgeti a Részes Államot, hogy:
a) javítsa a szexuális
és reproduktív egészségügyi szolgáltatások minőségét és hozzáférhetőségét
különösen a fogyatékossággal élő, az alacsony jövedelmű, a roma és a vidéken
élő nők számára, és gondoskodjon arról, hogy a HIV-fertőzött/AIDS-beteg,
illetve szexuális úton terjedő betegséggel élő nők számára elérhetőek legyenek
az egészségügyi szolgáltatások;
b) számolja fel a
fogyatékossággal élő nők kényszersterilizációját az egészségügyi szakemberek
képzése és saját előítéleteikkel kapcsolatos tudatosításuk segítségével, és
helyezze hatályon kívül vagy módosítsa az 1997. évi CLIV törvény rendelkezését,
amely a fogyatékossággal élő személyek szabad és tájékozott beleegyezésével
kapcsolatos nemzetközi egészségügyi standardokkal ellentétben számos okból
lehetővé teszi az orvosok számára, hogy kényszersterilizációt végezhessenek;
valamint
c) biztosítson megfelelő
és folyamatos, korra és nemre érzékeny, a szexuális és reprodukciós egészséggel
és jogokkal kapcsolatos, kellően képzett tanárok által nyújtott oktatást az
általános és a középiskolákban.
Gazdasági és szociális
juttatások
34. A Bizottság aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban,
hogy a nőket és azokat a háztartásokat, ahol a nők a családfenntartók, a
szegénység aránytalanul nagy mértékben sújtja, és hogy a nők nyugdíja és
szociális juttatásai átlagosan alacsonyabbak, mint a férfiakéi. Azt is
aggályosnak tartja, hogy hiányoznak a statisztikai adatok az informális
gazdaságban dolgozó nők helyzetéről, illetve a nők vállalkozóvá válását
akadályozó tényezőkről.
35. A Bizottság ajánlja, hogy a Részes Állam:
a) fokozottan
alkalmazzon átmeneti különleges intézkedéseket az Egyezmény 4. cikkelyének 1.
bekezdése értelmében, és a Bizottság 25. számú Ajánlásának (2004) megfelelően a
szegénység sújtotta nők gazdasági helyzetének javítására;
b)
végezzen kutatásokat és gyűjtsön bontott adatokat a nők gazdasági helyzetének
felmérésére a célból, hogy hatékony közpolitikát és programokat tudjon
elfogadni gazdasági helyzetük javítása érdekében;
c) vizsgálja felül
nyugdíj- és szociális ellátási rendszereit annak érdekében, hogy a nők és a
férfiak számára egyenlő hozzáférést biztosítson ezekhez, illetve hogy
kiterjessze e rendszerek hatályát az informális gazdaságban dolgozó nőkre;
d) tegyen fokozott
erőfeszítéseket a nők vállalkozóvá válásának elősegítésére speciális programok,
képzések, hitelek és tanácsadás segítségével, valamint dolgozzon ki
indikátorokat az ezen programok és intézkedések megvalósítása terén elért
előrelépések mérésére.
Hátrányos helyzetű
csoportokhoz tartozó nők
36. A Bizottság mélységesen aggasztónak tartja, hogy az
etnikai kisebbségekhez tartozó, például a roma nők, valamint a fogyatékossággal
élő nők többszörös diszkriminációt és kirekesztést szenvednek el, mivel
hiányzik egy átfogó cselekvési terv, amely a jogaik védelmét és lakhatási
körülményeik javítását célozná. Aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy
a roma nőket aránytalanul nagymértékben érinti a szegénység és az alacsony
életszínvonal problémája, és hogy korlátozott a hozzáférésük az egészségügyi
szolgáltatásokhoz, az oktatáshoz és a munkalehetőségekhez, különösen vidéken. A
Bizottság azt is aggályosnak tartja, hogy hiányoznak a bontott adatok a roma
nők, a fogyatékossággal élő nők, az idősebb nők és a menekült nők helyzetére
vonatkozóan. Aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban is, hogy a befogadó
állomásokon élő menedékkérő és migráns nők nem részesülnek megfelelő
segítségnyújtásban, és gyakran huzamosabb ideig kényszerülnek a befogadó
állomásokon tartózkodni.
37. A Bizottság sürgeti a Részes Államot, hogy:
a) A közpolitikai
intézkedésekbe és a költségvetésbe építsen be specifikus, a kisebbségekhez
tartozó, többek között a roma nők, valamint a fogyatékossággal élő nők
szükségleteit célzó komponenseket az ellenük irányuló hátrányos
megkülönböztetés minden formájának felszámolása érdekében;
b) gondoskodjon arról,
hogy a migráns és a menedékkérő nők megfelelő segítségnyújtásban részesüljenek,
ne kényszerítsék őket hosszas adminisztratív őrizetre, és hogy élvezhessék az
integrációs, valamint a családegyesítési intézkedések nyújtotta előnyöket;
továbbá
c) gyűjtsön bontott
adatokat a többszörös hátrányos megkülönböztetést elszenvedő nők, különösen az
idősebb, a fogyatékossággal élő és a kisebbségekhez tartozó, többek között a
roma nők helyzetére vonatkozóan.
Házasság és családi
kapcsolatok
38. A Bizottság észrevételezi, hogy a családok védelméről
szóló 2011. évi CCXI. törvényben a család meghatározása nagyon szűkre szabott,
mivel csak a házasságon alapuló kapcsolatokat érti ide; ez ellentétben áll az
Alkotmánybíróság határozatával. A Bizottság aggályosnak tartja, hogy 16 évnél
fiatalabb gyermekek a gyámhatóság engedélyével házasságot köthetnek.
39. A Bizottság felhívja a Részes Államot, hogy:
a)
módosítsa a törvényt az Alkotmánybíróság azon határozatával összhangban, amely
szerint a család definíciója túl szűkre szabott, és biztosítsa, hogy az egyéb,
vonatkozó jogszabályok módosítása is ezzel a határozattal, valamint a
Bizottságnak a házasságon és a családi kapcsolatokon belüli egyenlőségre
vonatkozó 21. számú Általános Ajánlásával (1994) összhangban fog történni;
továbbá
b) nők és férfiak számára
emelje 18 évre a házasságkötés törvényes alsó korhatárát, és vezessen be
intézkedéseket a korai házasságok megakadályozására.
Az Egyezmény 20. cikk 1.
bekezdésének módosítása
40. A Bizottság arra ösztönzi a Részes Államot, hogy
ratifikálja az Egyezményhez tartozó Kiegészítő Jegyzőkönyvet, és hogy
haladéktalanul fogadja el az Egyezmény 20. cikk 1. bekezdésének módosítását,
amely a Bizottság ülésezésének időpontjára vonatkozik.
Pekingi Nyilatkozat és
Cselekvési Platform
41. A Bizottság arra hívja fel a Részes Államot, hogy
használja a Pekingi Nyilatkozatot és Cselekvési Platformot az Egyezmény
rendelkezéseinek végrehajtására irányuló erőfeszítései során.
Disszemináció és
végrehajtás
42. A Bizottság emlékezteti a Részes Államot arra a
kötelezettségére, hogy módszeresen és folyamatosan végre kell hajtania a nőkkel
szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló
egyezmény (CEDAW) rendelkezéseit. Sürgeti a Részes Államot, hogy mostantól a
következő időszakos jelentés benyújtásáig fordítson elsődleges figyelmet a
jelen Záró Észrevételek és ajánlások megvalósítására. A Bizottság ezért azt
kéri, hogy e záró észrevételeket a Részes Állam hivatalos nyelvén időben
terjesszék minden – országos, regionális és helyi – szinten az illetékes állami
intézmények részére, különösképpen a kormány, a minisztériumok, a
parlament/nemzeti kongresszus/gyűlés és a bírói kar körében, hogy lehetővé
tegyék azok teljes körű végrehajtását. Arra ösztönzi a Részes Államot, hogy
működjön együtt minden a megvalósításban érintett féllel, például munkáltatói
érdekképviseleti szervezetekkel, szakszervezetekkel, emberi jogi és
nőszervezetekkel, egyetemekkel és kutatóintézetekkel, a médiával stb. Javasolja
továbbá, hogy a Záró Észrevételeket a megfelelő formában terjessze a helyi
közösségek szintjén is, elősegítve ezzel azok végrehajtását. Ezen túlmenően a
Bizottság arra kéri a Részes Államot, hogy továbbra is disszeminálja minden
érintett körében a CEDAW Egyezményt, annak Kiegészítő Jegyzőkönyvét és
joggyakorlatát, valamint a Bizottság Általános ajánlásait.
További szerződések
ratifikálása
43. A Bizottság észrevételezi, hogy hét fő nemzetközi
emberi jogi dokumentum rendelkezéseinek Részes Állam általi betartása
elősegítené, hogy a nők nagyobb mértékben élhessenek emberi jogaikkal és
alapvető szabadságaikkal az élet minden területén.
(Gazdasági,
Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya; Polgári és Politikai
Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya; A faji megkülönböztetés minden formájának
kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezmény; A nőkkel szembeni megkülönböztetés
valamennyi formájának felszámolásáról szóló Egyezmény; Egyezmény a kínzás és
más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód ellen;
Egyezmény a gyermek jogairól,Egyezmény a fogyatékossággal élő személyek
jogairól.)
A Bizottság ezért arra
ösztönzi a Részes Államot, hogy fontolja meg azoknak a szerződéseknek a
ratifikálását, amelyeknek még nem részese, például a migráns munkavállalók és
családtagjaik jogainak védelméről szóló nemzetközi egyezményét, illetve a
minden személy kényszerített eltüntetéstől való megvédéséről szóló nemzetközi
egyezményét.
A Záró Észrevételek
utánkövetése
44. A Bizottság arra kéri a Részes Államot, hogy két éven
belül nyújtson írásbeli tájékoztatást a fentebbi 21. bekezdés a), b) és g)
pontjában; a 31. bekezdés b) és c), valamint a 33. bekezdés b) pontjában tett
ajánlások végrehajtása érdekében tett lépésekről.
A következő jelentés
elkészítése
45. A Bizottság felkéri a Részes Államot arra, hogy 9.
időszakos jelentését 2017. márciusban nyújtsa be.
46. A Bizottság arra kéri a Részes Államot, hogy vegye
figyelembe a „Harmonizált irányelvek a nemzetközi emberi jogi szerződéseken
alapuló jelentéstételről, ideértve az általános törzsdokumentumról és a
szerződés-specifikus dokumentumokról szóló irányelveket” című dokumentumot
(HRI/MC/2006/3 és Corr.1).
Fordítás:Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség