Kórházi ágyak száma Magyarországon

A kórházi ágyak száma egy egészségügyi rendszer leírásában viszonylag könnyen értelmezhető és számszerűsíthető.  Ez nagy előny egy olyan szektor tevékenységének az értékelésénél, melynél viszonylag kevés áttekintő adat áll rendelkezésre. A kórházi ágyak száma azonban könnyen számszerűsíthető, és mindenféle mutató is számolható belőle – azonban ezek értelmezésénél könnyen tévedhetünk is: az egészségügyi kapacitások ipari szemlélete torz következtetéseket eredményezhet.  Ennek legjobb példája az ágyak kihasználtságának vizsgálata, egy éves átlagszám nem tükrözhet minden okot: a szezonális és területi igénybeli eltéréseket, az esetleges forráshiányt, a nyilvántartásban bekövetkezett változásokat, és a tényleges igényekhez mért teljesítést sem.

Ha csak a számszaki részt nézzük, a hazai aktív fekvőbeteg ellátásban a kórházi ágyak száma több, mint 18 ezerrel csökkent 2004 óta, míg ezen ágyak kihasználtsága 6%-al romlott. Alapvetően változott az egynapos esetek száma: több, mint négyszeresére nőtt, és az ápolások átlagos ideje is majdnem 5 napra csökkent. Azaz naptári napra vetítve az 5 napos munkahét kihasználásával elérhető 71,4% helyett a 2013-as 70,35 % ágykihasználtság egész jónak mondható. Viszont, ha belegondolunk, túl jó ez az adat: ezek szerint nincs tartalék a rendszerben, hisz minden munkanapon szinte 95 %-on üzemelnek az aktív ágyak, míg hétvégén – amikor aktív ellátás csak speciális esetekben van – kiürülnek a kórházak. Így értékelve ez a szám nem az aktív fekvőbeteg ellátásban meglévő tartalékokról, hanem az ellátandó betegekben lévő „tartalékokról” is szól, hiszen az egészségügy egyik sajátossága, hogy egyes betegségcsoportok tünetei szezonálisan, időjárástól is függően erősödnek. Ezeken a „csúcsokon” viszont jelentős kapacitáshiány keletkezhet. A tervezett beavatkozások külön kezelésével a szezonális ingadozások változó terheléseit kívánták kiegyenlíteni – az egyre növekvő várólisták viszont azt igazolják, hogy a jelenlegi kapacitások nem tudják kiszolgálni a felmerülő ellátási igényeket. Hírek szerint jelenleg majdnem 60 000 várakoznak kiemelt műtétekre – a mandulaműtéttől a csípőprotézisig. És e számban még nincs benne a járóbetegellátásban, és a diagnosztikában (CT,MR) várakozók száma. Aki teheti, a hosszú várakozás helyett a magánszektorba menekül ellátást keresve bajára – e nélkül a várólisták hossza a mostani felháborítóról botrányosra növekedne. A tervezett beavatkozások mintájára a szűk kapacitásokon (diagnosztika, egyes járó beteg ellátások) is bevezetett előjegyzési rendszer ugyan segíti a „drága” aktív fekvő betegellátás egyenletes terhelését – azonban az itt eltöltött „átfutási idő” visszafordíthatatlan folyamatokat eredményezhet egyes betegségek alakulásában: kedvező esetben csak drágább, és bonyolultabb beavatkozást igényelve a fekvőbeteg ellátásban.

            Sokszor hivatkozási alap, hogy hazánkban a nemzetközi átlaghoz viszonyítva magas az aktív fekvőbeteg ágyak száma. Ez – szintén csak számszakilag megközelítve – igaz volt: 2010-ben az arányszám 13%-al volt magasabb, mint az európai átlag. Sajnos, a nemzetközi összehasonlítás ritkán teljes körű, így nem közkeletűek azok az adatok, hogy a diagnosztikus, és a terápiás egészségügyi berendezésekkel viszont olyan rosszul ellátott a hazai egészségügy, hogy a mienkhez hasonló számokat leginkább Dél Amerikában találunk. Az aktív fekvőbeteg ellátás jelentős része az egészségügynek – de igazából csak az egész rendszerrel együtt értelmezhető. A német egészségügyi rendszer nem attól lesz jobb a hazainál, hogy magasabb az aktív ágyak aránya, és a finn egészségügyi rendszer sem azért jobb, mert alacsonyabb aktív ágyszám aránnyal rendelkezik.

            Az aktív ágyak száma önmagában nem tükrözi az egészségügyi rendszerben valójában a kórházaktól elvárt tevékenységet: ilyen például az elérhetőség, a földrajzi távolság. A gazdasági indokokkal létrehozott nagy centrumok csak akkor tudják jól, és emellett gazdaságosan végezni tevékenységüket, ha megfelelő a lakóhely közeli ellátás is. Ennek hiányában – bár mindig „nagyüzemben” működnek a centrumok – az egészségügy teljes rendszere nem fog hatékonyan működni. És itt a hatékonyságon nem gazdasági, pénzügyi hatékonyságot értek, hanem az egészségügyi rendszer igazi célját - a betegek ellátását, a lehető legnagyobb egészségnyereség elérését. És ebből a szempontból a hazai egészségügy rosszul teljesít, míg a várhatóan egészségben eltöltött évek számában az elmúlt 7 évben lassan megközelítettük az európai átlagot, a várható élettartamban nem történt jelentős változás, lemaradásunk állandósult. Sőt, a magyar nők várható élettartama az elmúlt pár évben alig változott, míg az európai átlag több, mint 2 évvel nőtt.

Az ellátás területi elve ugyan elszakadt a közigazgatási felosztástól, de a területi különbségek jelentősek. A hazai kórházak jelenlegi kapacitáskihasználtsága mögött elsődlegesen a hosszú idő óta fennálló forráshiány áll, mely már az ellátás minőségében is problémákat okoz.

Grafikonok:

Aktív fekvőbeteg ágyak számának alakulása Magyarországon:

forrás:OEP

Kórházi aktív és krónikus ágyak és ellátott betegek számának változása 2004. évhez

forrás:OEP

Várható egészséges évek és várható élettartam alakulása: Eurostat

EWL 50/50

Az 50/50 Koalíció Közös Nyilatkozata 

Az 50/50 Koalíciót európai parlamenti képviselők alapították 2012-ben, szakmai háttértámogatást nyújt hozzá az Európai Női Lobbi. 

A nemek társadalmi egyenlősége nélkül nincs modern európai demokrácia!

Bevezetés: Miért van szükség egy olyan pártokon átívelő koalícióra, mely kiáll azért, hogy az összes európai intézményben 50/50%-os női és férfi arány jöjjön létre? Miért van szükség az 50/50 kampányra a 2014-es európai parlamenti választások előtt?

2014-ben az európaiak új Európai Parlamentet fognak választani. Vajon egyensúlyban lesz-e a nemek aránya az EP képviselők között? Vajon 13 év után először nő lesz-e az Európai Parlament elnöke? Élén a bizottság elnökével feláll majd az új Európai Bizottság is. Vajon a biztosok 50%-a nő lesz és 50%-a férfi? Vajon történelme során először nő lesz-e az Európai Bizottság elnöke?
A nők Európa népességének több mint felét adják, de az európai döntéshozatal semelyik szintjén sincsenek egyenlő arányban képviselve.

Az Európai Unió megfelelő legitimációjának gátja a nők régóta tartó alacsony száma a politikai döntéshozatalban.

A nők és férfiak egyenlősége az EU egyik deklarált fő célkitűzése és alapértéke. Ezenkívül a nemek egyenlősége a döntéshozatalban A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia (2010–2015) és a Nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktum (2011–2020) egyik prioritása.

Kik vagyunk és mi a célunk?

Európai Női Lobbi támogatásával létrejött, pártokon átnyúló EP képviselői csoport célja, hogy a 2014-es európai parlamenti választások után 50/50 női-férfi arány jöjjön létre az európai intézményekben, vagyis megvalósuljon a paritás. 

A modern és valódi demokrácia megköveteli a nemek társadalmi egyenlőségét; azt, hogy a nők és a férfiak az életüket érintő döntések meghozatalában egyenlően tudják képviselni érdekeiket.

Meggyőződésünk, hogy itt az ideje a konkrét lépéseknek a 2014-es európai választások előtt!

Hisszük, hogy a nemek társadalmi egyenlősége demokráciánk modernizálásának egyik feltétele, ezért kell, hogy a nők és férfiak a maguk sokszínűségükben osztozzanak a jogokon, kötelességeken és a hatalmon. Minden olyan európai kezdeményezés, melynek célja, hogy jobban bevonja az európai polgárokat a demokráciába, hogy növelje az Európai Unió legitimitását, és hogy olyan közpolitikák felé irányítson, amelyek tükrözik minden európai igényét és törekvéseit, értelemszerűen alapértékként kezeli a nemek társadalmi egyenlőségét.

Követeléseink

Mi, az Európai Parlament képviselői, azért gyűltünk össze, hogy felhívjunk minden döntéshozót, egyént és a demokrácia és az igazságosság előmozdítására elkötelezett szervezetet, hogy támogassák a nők és férfiak közötti egyenlőség eszméjét a döntéshozatalban, és országhatárok és politikai pártok felett átívelően álljanak ki a nemek paritása mellett, a hatalom minden szintjén.

Felhívjuk:

• a Tagállamokat, hogy a Bizottságba és az EU intézményeinek minden csúcspozíciójába jelöljenek egy nőt és egy férfit;
• a Tagállamokat és az Európai Unió Tanácsát, hogy támogassa és biztosítsa a paritást az Európai Központi Bank igazgatóságában és a csúcsvezetők között;
• az Európai Parlament politikai csoportjait, hogy egy női és egy férfi jelöltet állítsanak az Európai Parlament elnöki tisztségére és hogy biztosítsák a nemek paritását a parlamenti bizottságok elnökei között csakúgy mint az Európai Parlament Elnökségében;
• az európai politikai pártokat, hogy támogassák és biztosítsák a nemek megfelelő képviseletét döntéshozó testületeikben és támogassák a női jelölteket abban, hogy az Európai Parlament döntéshozói közé kerülhessenek; 
• a nemzeti politikai pártokat, hogy úgy állítsák össze a választási listáikat a 2014-es európai parlamenti választásokon, hogy az eredmény nemek paritása legyen; 
• az Európai Tanácsot, hogy vegye a politikai napirend élére a nők szerepét a döntéshozatalban.

fordítás: noierdek.hu

Nyugdíj és gyermekvállalás

A magyar nyugdíjrendszer hosszú ideje komoly hosszú távú problémákkal küzd. Az átlagéletkor növekedése, a fiatalok arányának csökkenése évek óta foglalkoztatja a szakembereket, hogy milyen átalakításokkal lehetne fenntarthatóvá tenni a nyugdíjrendszerünket. A kötelező magánnyugdíjpénztárak teljesen hibás felszámolása után viszont semmilyen újítás nem következett be. A rendszer jövőbeni fenntarthatóságának biztosítására egyelőre a gyermekvállalás ösztönzése az egyetlen próbálkozás.

A tényleges társadalmi okok – a munkanélküliség, az elvándorlás, a szegénység, a társadalmi mobilizáció lehetőségeinek lezáródása, a kilátástalanság – kezelése helyett azonban a kormány a könnyebb utat próbálja választani a gyermekvállalás ösztönzésével. Így a többség számára csak részben igénybe vehető adó és járulékkedvezmények mellett csak a kommunikációs és ideológiai „iránymutatás” zajlik: a nők feladata egyértelműen a gyermekvállalás, és a családi tűzhely őrzése.

Most azonban ezen is túltesz egy kormányhoz közel álló elképzelés: a nyugdíj megállapításánál bázis-növelő tényezőként vennék figyelembe a gyermekek számát, azaz azonos befizetésnél a gyermektelenek nyugdíja alacsonyabb lenne. Ezt a „felvetést” úgy tűnik kormányzati szinten is komolyan vették – ugyanakkor nem gondolták végig, valójában mit is jelent.

• Önmagában már a feltételezés is felháborító, hogy a gyermekvállalásnál elsődleges szempont lehet az öregkori megélhetés biztosítása. (Ilyen magatartással irodalmi olvasmányainkban találkozhattunk, a múlt század elején a szegényparaszti sorban élők választhattak ilyen "megoldást".) Már látom is, ahogy kibővítik a keresztnévszótárt Nyugdíj (fiú) és Nyugdíjka (lány) keresztnévvel.
• Az hogy valaki nem rendelkezik gyermekkel, nagyon sokféle okból lehet: az egészségügyitől a saját elhatározásig, a társtalanságtól a családon belül elszenvedett erőszakig. Őket büntetni kellene? Egyáltalán, mi köze van egy nyugdíj megtakarítás összegének a befizető magánéletéhez? Külön kérdés, hogy mi van azokkal, akiket a létező legnagyobb tragédia ért: eltemették a gyermeküket. Esetleg kompenzációs szorzót kapnak?
• Rendkívül megalázó a gyermekkel nem rendelkezők számára, hogy „másodosztályú” állampolgárként nyugdíjbefizetésük kevesebbet ér. Az ötlet továbbfejleszthető – láttunk már rá példát – akár gyermektelenségi adó is bevezethető, esetleg gyermektelennek nem járna a rezsicsökkentés, vagy akár 40 %-os ÁFA-t is fizethetnének. Hogy meg lehessen őket különböztetni a rendes, gyermekkel rendelkezőktől állampolgároktól, talán valami megkülönböztető jelvényt is viselhetnének?

Ez az elképzelés már nemcsak erkölcsi kötelességgé teszi a gyermekvállalást – hanem jelentős gazdasági hátrányt is jelentene a gyermekkel nem rendelkezők számára. Egyben megszünteti a nyugdíjrendszer közösségi, biztosítási jellegét is – és a kormány által preferált, elvárt magatartástól teszi függővé az időskori megélhetést. Mindezt ahelyett, hogy a mindennapi megélhetését segítenék a gyermeket vállalóknak – emelni kell a GYES-t, a GYED-et, a családi pótlékot, ingyenessé kellene tenni a felsőoktatás BA részét, elegendő bölcsődére és óvodára volna szükség, hogy csak a legtriviálisabb megoldásokat soroljuk.

A gyermeket vállalók számára magasabb nyugdíjat javasló terv szakmailag és erkölcsileg is elfogadhatatlan, ráadásul nem oldja meg a nyugdíjrendszer alapvető problémáit.  Álszent módon beszél jövőbeni „előnyökről” egy olyan országban, ahol az éhező gyermekek számát több mint 200 ezerre becsülik, ahol a gyermekes családok csaknem a fele került már olyan helyzetbe egy év alatt, hogy nem tudták megvásárolni a megfelelő mennyiségű ételt. Egy olyan országban, ahol a képzett emberek külföldre menekülnek, mert a megélhetésüket csak ott látják biztosíthatónak.

Ajánljuk megfontolásra a CNK erre a témára vonatkozó közpolitikai javaslatait:

• A rugalmas nyugdíjba vonulás lehetővé tétele 60 év felett. A nyugdíj értéke az életkereset, a ledolgozott évek és a várható átlagos nyugdíjban töltött időszak alapján változzék.
• A gyermekgondozás és az otthonápolás időtartama beleszámít a szolgálati időbe, s ezekre az évekre a nyugdíjszámítás az országos átlagjövedelem alapján történik.
• A gyermek első életévéig a munkaviszonnyal, szolgálati idővel nem rendelkezők is kapnak gyedet, melynek számítási alapja a mindenkori minimálbér.
• A családi pótlék és az ápolási díj reálértékének megtartása, és az elmaradt emelések pótlása.
• A korengedményes nyugdíj lehetőségének megteremtése a versenyszférában: nyugdíjkorhatár alatt a munkáltató kiválthatja dolgozói utolsó 5 évét.

Az én Prájdom, a te Prájdod, a mi Prájdunk

Budapest Pride 365: most és minden nap. Ez a mottója az idei rendezvénynek, utalva arra, hogy ne csak a Pride ideje alatt élhessük meg az identitásunkat szabadon, hanem törekedjünk erre az év minden napján.

A hazai politikai klíma nem kedvez a kisebbségeknek - a szélsőséges hangok térnyerése, a melegek ellen elkövetett atrocitások, a házasság fogalmának leszűkítése férfi és nő közötti frigyre, a Kerényi által felvázolt buzilobbi, a melegek hátrányos egészségügyi megkülönböztetése, a Jobbik és holdudvarának nem szűnő támadásai, és az utolsó esemény, a Jobbik által családi napnak nevezett ellentüntetés ugyanazon a helyszínen, ahonnan a Pride felvonulása indul - mind nem erősíti a bátorságot. Mégis, amikor ennyi támadás éri a szexuális kisebbséget, az meghozza a rokonszenvet is; a jóérzésű, európai módon gondolkodókban megszületik a döntés a támogatásról. Az európai ember elutasítja a szexuálfasizmust, és kritikával él a heteronormatív társadalommal szemben is.

A sűrűsödő támadásokkal szemben született meg a tavalyi év felhívása: „Add az arcod, add a neved”, ami megtette a hatását. Kulka János nyílt levelet írt Orbán Viktornak, és felszólította Kerényi Imre eltávolítására. Orbán Viktor berlini beszédében kiemelte, hogy az Unió problémáira mindent megoldó válaszként a kereszténységet és a heteroszexuális házasságot javasolja. Semjén Zsolt szerint Brüsszelből tolják a melegek szekerét, és ennek határt kell szabni, mert a házasság intézményébe nem fér bele, hogy akár három férfi házasodjon. Semjén Zsoltot nem zavarja, hogy rajta kívül senki sem beszél ilyesmiről, és hogy Brüsszel az Európai Unió döntéshozatali központja, ezért ha ott irányelv a szexuális és más kisebbségek védelme, ez alól a magyar kormánynak sincs felmentése, hanem jogi kötelezettségei vannak. A keresztényi kötelezettségekről és a felebaráti szeretetről külön lapot lehetne nyitni, de ezt most nem teszem.  Az idei Pride megnyitóját nem kisebb személyiségek támogatták jelenlétükkel, mint Heller Ágnes és Eszterházy Péter. Lakner Zoltán coming outja erősítette az egy éve tartó felvállalásokat és megnyilatkozásokat, az önmagukat melegként definiáló politikusok, politológusok, művészek sorát: Oláh Ibolyáét, Kemény Zsófiét és Sütő Andrásét.

Mindez nem kizárólag a szexuális kisebbség helyzetéről szól, hanem a kormány hataloméhségéről, és arról, hogy szüntelenül visszaél a hatalmával. Ebben benne van a civil társadalom ellen indított hadjárat, a Norvég Civil támogatás lenyúlására való kísérlet, a Norvég Civil Alap által támogatott szervezetek vegzálása és az ellenük indított KEHI-vizsgálat is. Benne van Paks és a Liget projekt, benne van az ellenzék kivéreztetésére tett kísérlet, a nőkkel szembeni pejoratív állampolitika, a női képviselők alacsony elismertsége, a társadalom lenézése és jobbágyi sorba taszítása is.

Azt azonban elfelejti a kormány, hogy minél nagyobb a nyomás, annál erősebb az ellenállás. Ez az ellenállás segít nekünk, melegeknek, leszbikusoknak és az egész LMBTQIA közösségnek, hogy valóban megéljük a mindennapokat. Ez mozgósítja a Szabadság téri emlékmű ellenállóit, ez teszi a társadalomból kivetett szegényeket, romákat egyre inkább konfrontatív tömeggé.

A Civil Női Kormány szolidaritása jeléül, kiállva az alapvető demokratikus értékek mellett, üdvözli mindazokat a bátrakat, ellenállókat és magukat felvállaló embereket, akik eljönnek a szombati Budapest Pride felvonulására az LMBTQIA emberek jogai érdekében, képviselve a szabadság és az egyenlőség eszméjét. Ez a gesztusunk a hatalom kiegyenlítésének igényéről is szól, az igazságos társadalomról, ahol a nők és a férfiak nem a nemi hovatartozás alapján részesülnek az elérhető javakból és pozíciókból.

Lovas Nagy Anna

a CNK leszbikus kulturális minisztere