Köztudott, hogy a „gyenge” nők átlagban és általában hosszabb ideig élnek, mint a
férfiak. A WHO adatai szerint 2012-ben 194 ország közül csak egy akadt (Tonga)
ahol a születéskor várható élettartam magasabb volt a férfiaknál, mint a nőknél.
E mögött az egyszerű tény mögött azonban társadalmi, gazdasági, életmódbeli és
biológiai különbözőségek egész sora van. A biológiai különbözőségekkel nincs
mit tenni, legyen az akár a hormonháztartás, akár az immunrendszer eltérő
működése. Az adott helyre jellemző társadalmi, gazdasági és életmód
különbözőségek azonban jelentősen befolyásolják, rontják vagy javítják a
biológiailag lehetséges élettartamot.
A várható átlag-életkort illetően az európai országok közötti eltéréseket vizsgálva az
idevágó elemzések statisztikai összefüggéseket mutattak ki egyes
számszerűsíthető mutatók, és a várható élettartamok között. Bár ezek súlya és
hatása eltérő a szakirodalomban kidolgozott ún. egészségfüggvények között, de
szerepüket alapvetően senki nem cáfolja:
· társadalmi gazdasági tényezők (egy főre jutó GDP, jövedelmek elosztása,
környezetszennyezés)
· egészségügyben rendelkezésre álló források (mind
pénzbeli, mint szerkezeti, pld. orvosok száma, hozzáférhetőség, stb.)
· életmód tényezők
(alkohol és dohányfogyasztás, étkezési szokások, pihenéssel és aktív
testmozgással töltött idő)
A fenti
tényezők többsége biológiai nemtől
függetlenül érinti az adott országban élőket, a társadalom által a nemektől
„elvárt” magatartás azonban jelentős különbségeket eredményez:
A „férfiasságra” vonatkozó sztereotípiák jelentős része egészségkárosító, társadalmilag elvártnak vagy
megértetnek tekintett a magasabb kockázatvállalási kényszer, és ennek bizony
számos következménye van. A magasabb arányú alkohol és dohányfogyasztás, ezzel
párhuzamosan pedig a kevesebb zöldség és gyümölcs fogyasztás külön-külön és
együtt is a szervezet gyorsabb elhasználódásához, az egészségi állapot relatíve
gyorsabb romlásához vezethet. Ráadásul az „erős férfi” képe akadályozhatja az
egyént a szűrővizsgálatokon való részvételben, vagy egyes egészségügyi tünetek
felismerésekor a gyors orvoshoz fordulásban. A késői diagnózis viszont
következetesen a gyógyulás esélyét is rontja. Viszont az is igaz, hogy az
„erősnek, egészségesnek maradni” társadalmi elvárás szellemében az utóbbi
évtizedekben szerencsésen divattá is váló aktív testmozgásban a férfiak nagyobb
része vesz részt, míg az egyéb társadalmilag elvárt feladatokkal leterhelt
nőknek erre kevesebb idejük marad.
A nők
relatíve alacsonyabb alkohol és dohányfogyasztása, egészségesebb étkezési
szokásaik mellett könnyebben, és gyorsabban fordulnak segítségért egészségügyi
problémáikkal, viszont ugyancsak könnyebben fordulnak alternatív, nem a
tényeken alapuló orvoslás felé is. Ez utóbbi magatartást kihasználva viszont
kevésbé hatékony, de a pénztárcájukat igen megterhelő megoldásokat is kínálnak
az egészségtudatos nőkre alapozott vállalkozók.
Napjaink egyik legkomolyabb problémája, az elhízás
mindkét nemet érinti, az egészségtelen, tartósító, adalék és íz anyagokkal
dúsított, olcsó élelmiszerek azonban nemcsak a testsúly növekedését okozzák,
hanem hosszú távon is – a mai napig még nem teljesen ismert módon –
befolyásolhatják az emberi szervezet működésének
egészét is. Ezért is különösen fontos
állami feladat az élelmiszerek biztonságának vizsgálata, a fogyasztók védelme.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a
légszennyezettség, valamint a szív-és légzőszervi
megbetegedések és a rák kialakulása között felfedezhető az ok-okozati
kapcsolat, így jelenleg ez a világ legnagyobb népegészségügyi kockázattal járó
környezeti problémája. Különösen nagy gondot jelent ez az ipari övezetekben és
a nagyvárosokban – a legújabb vizsgálatok már összefüggést mutatnak ki az
urbanizáció mértéke és a várható élettartam között. A városokban élők
egészségének megóvásához hatékony intézkedések szükségesek a
levegőszennyezettség csökkentésére: a csökkentett forgalmú területek
kialakítása, az elektromos meghajtású tömegközlekedés arányának bővítése, és
mindenekfelett a zöld területek jelentős növelése mind eszköz lehet a városban
élők egészségének megtartásához.
A nők és a férfiak várható élettartama, egészsége:
A várható
élettartam Európában, az 1900-as években még 40 év alatt volt. A XX. század
társadalmi, gazdasági és tudományos fejlődése
következtében egy évszázad alatt a várható átlagélettartam közel a duplájára
nőtt, jelenleg Európában a férfiaknál 78 a nőknél 83 év.
Magyarország
lemaradása az európai átlagtól napjainkban a nőknél
4, férfiaknál 6 év. Azonban míg a férfiaknál a különbség – ha kicsit is – de
csökken az elmúlt években, a nőknél az elmúlt 10 évben állandósult a lemaradás.
Hosszú távon
áttekintve a hazai adatokat: a társadalmi – gazdasági és életmódbeli változások
hazai lenyomataként a magyar férfiak várható élettartama egy majdnem 25 éves
szakaszon visszaesett, s az 1966-ös értéket csak 2001-ben érte el. Ezzel
szemben a nők várható élettartama – kisebb
visszaesésekkel – 1949 óta tendenciájában folyamatosan nőtt, viszont a
növekedés üteme az elmúlt években lelassult.
Születéskor
várható élettartam Magyarországon:
A KSH nyilvános adatbázisában elérhető a hazai háziorvosok nyilvántartásaiból készült
adatbázis, melyben a nyilvántartásukban szereplő lakosoknál felismert,
diagnosztizált, több esetben pedig „egymásra rakodó” betegségek szerepelnek. E
szerint Magyarországon mind a férfiak, mind a nők esetében a leggyakoribb
krónikus betegség a magas vérnyomás. Az elmúlt években arányában
kiegyenlítődött a diabeteses és az alsó légúti betegek aránya mindkét nemben. A
keringési rendszer betegségei és az asztma viszont egyre inkább női betegséggé
vált, az asztmás nők száma az elmúlt 10 évben megháromszorozódott. E krónikus
betegségek jellemzője a folyamatos orvosi kontroll, az életmód változtatás
elkerülhetetlen szükségessége, és a folyamatos gyógyszeres kezelés. A
folyamatos gyógyszer-szedésnél azonban jelentős gondot okozhat, hogy az elmúlt
években az egészségügyi kiadások legnagyobb csökkentése a gyógyszertámogatások
terén valósult meg. Ily módon napjainkban a hétköznapi gyógyszeres ellátásban
folyamatosan változik az elérhető, illetve a támogatott (azaz a lakosság nagy
része számára valóságban is hozzáférhető) gyógyszerek köre, azaz a krónikus
betegséggel bírók megszokott gyógyszerűk gyakori cseréjére
kényszerülhetnek. Az életmód, azon belül
kiemelten az étrend változás megvalósítása szintén jövedelemfüggő – miközben a
krónikus betegséggel küzdők egyre nagyobb aránya a gyógyszert sem képes
kiváltani. A többszörösen hátrányos helyzetben élők arányának növekedése az
egészségügyi adatok között párhuzamosságot mutat a nők között jelentősen,
szinte ugrásszerűen növekedő emésztőrendszeri és májbetegségek számával.
Az egészséget meghatározó társadalmi tényezők egyformán érintik mindkét nemet, de a nők magasabb
egészségügyi rendszer igénybevétele mellett e változás az egészségügyi rendszer
területi különbségei, illetve az elszegényedésből adódó életmód változás
számlájára is írható. A megbetegedések országon belüli megoszlásában a legtöbb
betegségnél növekedtek a területi eltérések. Pld. a női diabetesnél 38%-ról
50%-ra nőtt az eltérés a legalacsonyabb és a legmagasabb megbetegedési
arányszámú területek között.
A halálozási adatok területi alakulásában ellenkező tendencia figyelhető meg a nőknél és a férfiaknál – míg
a férfiaknál összességében kisebb lett a területi különbség, a nőknél
növekedett.
A vezető halálok napjainkban mindkét nemnél a keringési és a
daganatos megbetegedések. A kétes dicsőséget, a daganatos halálozás Európában legmagasabb
arányát az elmúlt évtizedben is megőriztük.
Figyelmeztető jel, hogy miközben életkori csoportonként az elmúlt
években általánosságban csökkent a nők mortalitása, ezen belül a daganatos
halálozás kisebb ütemben csökkent, sőt az 50-60 éves nőknél abszolút mértékben
sajnos növekedett.
A hazai egészségügy átalakításának
egyik velejárója, hogy több, előre
tervezhető beavatkozásnál bevezetésre került a várólista. Ennek közgazdasági
alapja, hogy az egészségügyi intézmények korlátozott forrásaikat a lehető
legjobban tudják megosztani az azonnali és az előre tervezhető beavatkozások
között. 2014-re azonban ez a gyakorlatban már nemcsak a nagy értékű műtési
beavatkozásokra, hanem a járó beteg ellátásra, a laborvizsgálatokra és a
diagnosztikára is kiterjesztésre került. A műtéti várólistán a legutóbbi adatok
szerint mintegy 58 ezren szerepelnek (szürke-hályog műtét: 27 ezer/ térd
protézis: 9,9 ezer/ csípőprotézis 8,4 ezer/ szív katéter: 2,3 ezer/ epekő: 2,2
ezer/ gerincstabilizáció: 0,9 ezer/). Ezen beavatkozások többsége jellemzően
idősebb kori beavatkozás, olyan korosztályoknál, ahol a nők aránya már
jelentősen meghaladja a férfiakét.
Csak nőknek
Az egészségügyi ellátás egy része speciálisan „nemre”
szabott. Bár a várandósság nem betegség, az egészségügy jelentős kapacitásokat biztosít a szülésekre, és a nőgyógyászati
betegségek kezelésére. A kórházi aktív fekvőbeteg ellátásban jelenleg kevesebb
a 100.000 női lakosra jutó szülészet-nőgyógyászati ágy, mint 2006-ban, bár a
2013-as arány már növekedést mutat az előző évihez. A szülészet-nőgyógyászati
ágyak területi megoszlása, és kihasználtsága jelentős szórást mutat. Budapest
és Pest megye együttesen a 10.000 lakosra jutó legalacsonyabb nőgyógyászati
ágyszámmal rendelkezik – hozzá kell tenni, hogy ezen a földrajzi területen
messze a legmagasabb a magán egészségügy jelenléte. A nőgyógyászati ágyak
számának csökkentésével párhuzamosan nőtt a járó beteg ellátás szakorvosi
óráinak, illetve a járó beteg ellátást igénybe vevőinek a száma. Kedvezőtlen
tendencia azonban, hogy csökkent a gyermek nőgyógyászati, és a mammográfiás
szűrés és diagnosztika szakrendeléseket igénybe vevők száma.
A nők
reproduktív jogai szempontjából az egészségügy csak a meglévő jogszabályokat
alkalmazhatja, a jelenlegi egészségügyi rendszertől elvárható szakmai szinten.
Ebbe a szakmai elvárható gondosságba azonban olykor a jogalkotó nem engedi be a
korszerű ellátási lehetőséget, ilyen eset volt például, amikor az
abortusztabletta – sikeres hazai klinikai tesztek utáni – széleskörű rutin
alkalmazását nem tették lehetővé az illetékes hivatalok.
A szülések Magyarországon napjainkban is jellemzően kórházi körülmények között, orvosi segítséggel
történnek. Néhány éve viszont már jogszabály – ugyanakkor jelentős,
gyakorlatilag szinte betarthatatlan feltétel-rendszert megszabva – teszi
lehetővé a tervezett és felügyelt otthonszülést, 2014. júliusától pedig
lehetőség van a terhes gondozás szülésznő általi kisérésére is (bár ennek a
szülésznő személyi feltételei jelenleg még nem biztosítottak, és a program
néhány részeleme is erősen homályos.)
Magyarországon
a születések közül jelentős arányú - a WHO ajánlást
kétszeresen meghaladó - a császármetszések aránya. Ennek a ténynek a valódi
okai vita tárgyát képezik, az erről szóló elemzések az alábbiakat emelik ki
általában:
·
nőtt az
idősebb korban szülő nők száma
· nőtt a
„tervezett” szülések száma (nők félelme a szüléstől, egészségügy számára
tervezhető, nem spontán folyamat: személyzet biztosítása tervezhető)
·
hálapénz rendszer
·
szülési komplikációk elkerülése, túlbiztosítás
Összefoglalás:
Magyarországon több évtizedes tapasztalat szerint a nők egészség-tudatos magatartása meghaladja a férfiakét,
sok más mellett ez is jelentős szerepet játszik abban, hogy a magyar nők
várható életkora jelentősen magasabb a magyar férfiakhoz képest. Az elmúlt
években azonban kedvezőtlen társadalmi folyamatok váltak megfigyelhetővé,
melyek paradox módon fokozottabban érvényesültek a nőknél, így bizonyos
megbetegedések aránya a férfiakét jelentősen meghaladó arányban nőtt. E
folyamatok hosszú távú következményei jelenleg még beláthatatlanok, de a romló
táplálkozási körülmények, a nem csökkenő környezet-szennyezési hatások, a
fiatalabb korra tolódó daganatos megbetegedés miatt megtorpanhat a várható
életkort illetően remélt további felzárkózás a vezető európai országokhoz, de
lassan a szomszéd országokhoz is.