Egészségügyi hozzáférhetőség - előadás vázlat

Az egészségügyi ellátás mindenki számára való hozzáférhetősége alapelv az EU-tagállamok jogalkotásában, és joggyakorlatában.

A hozzáférhetőség alanyi jogát az Európai Unió Alapvető Emberi Jogokat tartalmazó Kartájának 35. cikkelye tartalmazza. 

Az egészségügyi szolgáltatásoknak a szükségletekre kell alapulnia, azaz az ország lakosainak teljes ellátására tervezett egészségügyi rendszernél az elsődleges szempont nem a leggazdaságosabb működtetés, hanem a valós és jogos állampolgári szükségletek lehető legoptimálisabb kielégítése.

Elviekben a horizontális esélyegyenlőség elve az azonos helyzetűekkel szembeni egyenlő bánásmódot tételezi fel - a horizontális esélyegyenlőség érvényesülése azt jelenti, hogy a páciensek (betegek) a szükségleteik által megkívánt szolgáltatásokhoz egyenlő eséllyel férhetnek hozzá, tekintet nélkül a társadalmi-gazdasági hierarchiában elfoglalt helyükre, azaz az egyéneket azonos betegség esetén azonos minőségű ellátás illesse meg.

A gyakorlatban a nagyobb városban élők előnyben vannak – egyszerűen közelebb vannak a „tűzhöz”, és ezért könnyebben is veszik igénybe az ellátásokat. 

• A nők mind a járó beteg, mind a fekvőbeteg ellátást magasabb arányban veszik igénybe.
• A magasan képzettek mind a járó beteg, mind a fekvőbeteg ellátást magasabb arányban veszik igénybe.
• Vannak „rendszerbe épített” társadalmi hátrányok: az orvoshoz való fordulás szükségességének késői felismerése, értelmezési, kommunikációs problémák, szociális, gazdasági korlátok (pld. gyógyszerkiváltás)

A társadalmi hierarchia – rendszerben a vertikális méltányosság elve bizonyos, gondosan szabályozott esetekben a nem azonos helyzetűek nem egyforma bánásmódját tételezi fel. A vertikális esélyegyenlőség érvényesülésének egyik legfontosabb példája az egészségügyi rendszer működtetéséből eredő anyagi terhek méltányos elosztása, azaz az egyének teherviselő képességével, jövedelmével arányos hozzájárulás fizetése (adók, járulékok). Ennek a minőségi dimenziónak a mások oldala a kiegészítő biztosítások területe, amelyek során plusz szolgáltatás vásárolható. Ez azonban a szolgáltatásoknak a kiemelt formájának tekintendő és nem az általános rendszer részeként kezelendő. Azaz nem kerülhet olyan ellátási forma a kiemelt rendszerbe, mely nélkülözhetetlen az általános rendszer fenntartásához.

Növekszik az ellátásból kirekedtek – kirekesztettek száma. Hajléktalanok egészségügyi ellátásának problémája mellett nő az egészségügyi szolgáltatásra nem jogosultak száma. 

forrás: OEP	2009.	2010.	2011.	2012 .	2013.
Biztosítottak száma ezer fő	3 809	3 844	3 893	3 934	3 947
Egészségügyi szolgáltatásra jogosultak száma ezer fő	9 681,0	9 681,7	9 617,7	9 509,0	9 466,7
- ebből külföldi ezer fő	118,9	110,2	109,3	105,0	102,2
- ebből magyar, ezer fő	9 562,1	9 571,5	9 508,4	9 404,0	9 364,5
Lakosságszám KSH, ezer fő	10 014,3	9 985,7	9 931,9	9 908,8	9 877,4
Egészségügyi szolgáltatásra nem jogosultak száma, ezer fő	452,2	414,2	423,5	504,8	512,9
	4,5%	4,1%	4,3%	5,1%	5,2%

Földrajzi értelmezésében az egészségügyi ellátások hozzáférhetősége: az egészségügyi szolgáltatások időben történő igénybevételét az ellátási körzetben lakó állampolgárok számára földrajzi okok nem akadályozzák (például nincs útban a Balaton…)

Fontos szempontok az egészségügyi ellátás tervezése során: 

• Szolgáltatók elhelyezkedése: háziorvos településen, járó beteg ellátás kistérségi – járási szinten, elsődleges kórház 60km-en belül
• Tömegközlekedéssel megközelíthető, akadálymentesített épület, parkolási lehetőség
• Elegendő betegszállítási és sürgősségi mentő kapacitás
• Nagyváros: tömegközlekedés biztosítása ,
• Budapest sajátosság: Legtöbb kórház Pesten, ugyanakkor centrálisan – perifériásan telepített kórházak, sugaras szerkezetű közlekedés mellett

Az idő vonatkozásában az egészségügyi ellátások hozzáférhetősége:

Az egészségügyi ellátás hozzáférhető, ha a páciensek az aktuális egészségi állapotukkal összhangban levő egészségügyi szolgáltatásokat a szükséges időpontban igénybe vehetik. 

Fontos szempont az egészségügyi ellátás tervezése során: 

• Az ügyeleti rendszer kialakításánál 
• Sürgősségi helyszíni betegellátás, mentővel történő elérhetőség. Cél: 15 percen belül, ez azonban jelenleg Budapesten is (kapacitáshiány) és egyes vidéki településeken is (földrajzi távolság) miatt folyamatosan sérül.

Anyagi-pénzügyi szempontból: a hozzáférhető egészségügyi ellátás szolgáltatásait az állampolgárok közvetlen anyagi-pénzügyi megfontolások nélkül igénybe vehetik.

Részterületek a szociális rendszer tervezése során:

• Közgyógyellátás jogosultság
• Gyógyszer ár és térítési díj megállapítás, generikus program (pld. antibiotikum ár meghatározás!)
• Szociális rendszer kialakítása, változtatása, rokkantság kérdése. Közgyógyellátás beváltott vények száma: országosan +1 %, Budapest – 8 % (2013-2009 év), Lakossági térítési díj 13,1 M Ft-al ,66 %-al több

Budapest a sajátos hazai egészségpolitika miatt számos egészségügyi területen is rosszul áll:

• A budapesti kórházak (a magyar kórházi ágyak 27%-a) valójában nemcsak Budapestet és Pest megyét látják el, a nagytérségi modell miatt egyes szakmákban akár 4 milliós is lehet az ellátási terület
• Aktív fekvőbeteg ágy egyes területeken kevesebb, mint az országos átlag (szülészet – nőgyógyászat)
• A megbetegedési arányhoz képest kevés aktív ágy: pulmonológia (vertikális méltányosság!)
• 2013-ban már az országos átlag alatt (!!) volt a budapestiek egy főre jutó kórházi finanszírozása, a budapestiek kezdenek kiszorulni a saját egészségügyükből
• A budapesti kórházak közül 1 (!!!) van, melynek teljes a szakmai portfóliója (Uzsoki utcai kórház), és ennek az egyik legkisebb az általános ellátási területe

Mivel Uniós forrásokhoz nem juthatott Budapest – ezért az elmúlt években szinte fejlesztés nélkül maradt – lepukkant az infrastruktúra, nem felel meg a korszerű követelményeknek (pld. akadálymentesítés, információs rendszer)

Változtatási lehetőségek:

Társadalmi felelősség vállalás tudatosítása, független betegjogi szervezet

Jelenlegi rendszer hatékonyabb működtetése, segítése, meglévő betegszervezetek koordinálása, kiterjesztése

Jelenlegi rendszer kiegészítése finanszírozási eszközökkel, speciális beruházásokkal

Népegészségügyi szemlélet „kihasználása” – egészségesebb városi környezet kialakítására (zöld terület, szabadidős tevékenység, környezetszennyezés, allergiás – asztmás tábor)

Egyedi segítség:

• Személyre szólóan (segítség közlekedésben, gyógyszerkiváltásban)
• Csoportosan (lelet magyarázás, második orvosi szakvélemény, gyermekmegőrzés biztosítása)

Amíg a hazai egészségügyi rendszer kapacitásai

elégtelenek a hazai lakosság teljes ellátásához,

addig elkerülhetetlen,

hogy  társadalmi csoportok hozzáférése az ellátáshoz ne sérüljön.

A költség el van vetve…

Magyarország 2015. évi költségvetése még benyújtásra se került az Országgyűlés elé, máris több rekordgyanús kísérlet fűződik a nevéhez.

• Rekord, hogy már sokadik év telik úgy el, hogy költségvetés készül átlátható gazdasági - társadalmi program nélkül. 
• Rekord, hogy mennyire rendkívül későn került benyújtásra a költségvetési terv: így két választás után a harmadik is békés tudatlanságban telhetett, a jövő évi kormányzati tervek hiányában. A késői benyújtás következménye, hogy rendkívül rövid idő áll rendelkezésre a tervezet megvitatására, sőt egyáltalán a megértésére.
• Rekord mennyiségű sunyi adóterhet csempésztek a 2015-ös költségvetésbe, melyeknek nemcsak a hétköznapi életre követhetetlen a hatása, de hosszú távú társadalmi változásokat is generálhat. A költségvetési tervet megalapozó adó törvénycsomag  azonnali vészreakciót indított az internet megadóztatásának tervével, melyet szintén rekordgyorsasággal vissza is vontak. Ehhez képest az adótörvények egyéb finom részletei – mint pld. a szappan és mosószer adó, a művirág adó, a cafetéria adóterheinek emelése, a települési önkormányzatok bővülő adóztatási mozgástere - a helyi adók mellett széles körűen úgynevezett települési adókat vezethetnek be – még nem borzolták fel a kedélyeket.

Az adótörvények tervezetének legfontosabb üzenete, hogy az adók szerkezete alapvetően nem változik. Ezek szerint remekül működik a gazdagoknak kedvező  egykulcsos SZJA, és a magas általános ÁFA kulcs (tankot január 1-től ÁFA mentesen vehetünk!), így folytatódhat a jövedelmi különbségek széthúzása a társadalomban. A különadókkal terhelt termékek közé is a hétköznapi életben használatos fogyasztási cikkek kerültek: nem az otthoni úszómedencéket, hanem a mosóport és az alkohol fogyasztást terheli több adó 2015-től. Ez tovább fokozza az alacsonyabb jövedelmű rétegeken lévő adóterheket, akik jövedelmük teljes egészét a napi megélhetésre fordítják, és tovább nehezíti a nők helyzetét, akik e csoporton belül többségben vannak. A cafeteria adóterheinek emelése várhatóan nemcsak e jövedelemkiegészítő reálértékének csökkenéséhez vezet, hanem részleges, vagy teljes megszűnése esetén a belföldi turisztikában fogyasztáscsökkenéshez is vezet. 

A 2015-ös költségvetés alapfeltétezései 2,5%-os GDP növekedés, 1,8%-os infláció, 310,1 Ft/Euro árfolyam 2015.december 31-én. E mellett 3,6%-os átlagkereset növekedéssel számol a költségvetés – mielőtt bárki elaludna, vagy megrántaná a vállát: ezek azok az adatok melyre az egész költségvetés számítása alapul. És hogy legyen összehasonlítási alap is: az egy főre eső nettó reálbér – azaz hogy mennyivel többet tudunk költeni a jövedelmünkből – a tervek szerint 1,8 %, míg ez a szám 2013-ban 3,2 %, 2014-ben 3,9 % volt. Ha esetleg van olyan kedves olvasó, aki nem érzi a bőrén a 2014-es reáljövedelem növekedést, elárulom: 2015-ben még ennyire se fogja érzékelni.

A 2015-ös költségvetés terve szerint összességében a költségvetési bevételekből egyre nagyobb arányban költ magára az állam és egyre kevésbé annak polgáraira. A szegények a kiemelt szereplői a költségvetésnek ez nem vitás - hiszen a költségvetésből kiragadott alábbi példák is azt mutatják, hogy vagy a szegénysorba taszítás vagy a rászorultakon való újabb rúgás a költségvetés legnagyobb vívmánya.

• Csökken a gimnáziumok támogatása – az oktatásban a munkaerőpiacon remélt kereslet alapján a szakmunkásképzés a preferált. Nem kell az értelmiség, a gyári munkás kell, aki tudjuk szintén nem a leggazdagabb réteg. Az oktatásban az állami, vagy egyházi tulajdon a kedvezményezett – az egyéb tulajdonú iskolákban a pedagógusok az állami intézményekben tanítók bérkeretének 70 – 75%-át kapják
• Csökkennek a jövedelempótló és szociális támogatások, miközben jelenleg is 260 ezer ember „él” mindenféle szociális ellátás nélkül. A költségvetésben nincs keret e réteg szociális támogatására, és ha számuk nő a munkaerő-piaci kereslet elvárt növekedésének hiányában, még több ember kerül a szociális ellátórendszer „vakfoltjába”. 
• A gyermekétkeztetésre szánt központi keret csökken, miközben Európa közepén nem arról folyik a vita, hogy vannak-e éhező gyermekek, hanem hogy hány százezer a számuk. 
• 2015. év második felétől bővül a közmunkás foglalkoztatás „több tízezer” fővel. A pofátlanság teteje: szegénység fenntartását is a szegények fizetik!
• A költségvetés a szociális ellátás lehetséges bővítésének forrását az önkormányzatok által kivetendő települési adóban jelöli meg – teljesen életszerű, hogy egy munkanélküliségtől sújtott falu jelentős adót szedjen be lakosaitól, majd újraossza közöttük.

És akkor lássuk mi jut a gazdagabbaknak, hiszen  vannak siker sztorik is a költségvetésben: pld. folytatódik a Nemzeti Stadionfejlesztési program (19,6 Mrd), és a beruházási tervek között szerepel a Nemzeti Olimpiai Központ támogatása (44,2 Mrd). Ha esetleg valaki nyugtalankodna – a Miniszterelnökség részére a karmelita kolostor átalakítására is jutott keret: 5 Mrd.
A kommunikációban sikerként kerül megjelölésre az egészségügy 2015 évi költségvetése. Azonban alaposan megnézve a számokat, a legjelentősebb növekedés egy 60 Mrd-os alap, melynek célja az egészségügyi szolgáltatók felhalmozott adósságainak kiegyenlítése, mely célt kissé nehezíteni fogja, hogy ez az adósság jelenleg kb. 100 Mrd Ft. És bár üdvözlendő cél ezen adósságok felszámolása, de a 2015-ös költségvetés nem tartalmaz plusz forrásokat ezen adósságok újratermelésének elkerüléséhez. Az egészségügy többletforrásai a háziorvosi rendszer átalakítására (10 MRD) és a népegészségügyi termékadó bevétel növekedésének (6,4 Mrd) béremelésre fordítására elegendőek. Összehasonlításképpen a közszolgálati tv-re majdnem 70 Mrd Ft jut 2015-ben. E tételeken kívül az egészségügyi ellátásra jutó 2015 évi keret reálértéken kevesebb, mint 2014-ben. 

Három választás után Magyarországon

A magyar országgyűlés többször is elutasította azokat az intézkedéseket, amelyek a nők politikából való kirekesztését orvosolták volna, miközben Európa és a kelet-közép-európai régió minden országában felismerték, hogy ezt a demokrácia- deficitet orvosolniuk kell. A környező országok minden eddiginél nagyobb mértékben tették lehetővé a nők tényleges részvételét a politikai döntéshozatalban, jóval maguk mögött hagyva ezzel Magyarországot.

A rendszerváltás óta eltelt hat kormányzati periódus alatt a női országgyűlési képviselők aránya – kirívóan alacsony szintről indulva – csökkenő vagy stagnáló tendenciát mutat. Az elmúlt két ciklusban kezdeményezett kvótajavaslatok a pártok és a (zömében férfi) képviselők támogatásának hiányában sorra elbuktak. Az újonnan felálló Országgyűlés már a tárgysorozatba vételét, vitáját is elutasította egy, a köztulajdonban lévő gazdasági társaságok vezetői testületeire 30 % (!) os női kvótát meghatározó javaslatot.

A Civil Női Kormány az országgyűlési választások után felszólította az európai parlamenti választáson induló pártokat, hogy törlesszék erkölcsi tartozásukat a társadalom nőtagjai felé és listáikon felváltva szerepeljenek a női és férfi jelöltek. Ehelyett az újonnan megválasztott európai parlamenti képviselők között a nők aránya az eddigi legalacsonyabb szintre, 19%-ra csökkent. 

Ez a negatív eredmény ráadásul annak is köszönhető, hogy a kevesebb szavazatot elért baloldali pártok listáikon hátrébb sorolták, vagy az esélyesek közt nem is szerepeltettek női politikusokat.  A Fidesz első 10 jelöltje közt három nő volt, az MSZP első öt jelöltje közt egy, a DK első öt jelöltje közt pedig egyetlen egy nőt sem találhattunk. Végeredményben az Európai Parlamentbe a magyar baloldal egyetlen egy nőt sem tudott küldeni. A kampányban a női szerepet a párt ideológiáknak megfelelően torzítva jelenítették meg: a Fidesz női jelölteket piacon vásárlás közben, a Jobbik képviselőit a halálbüntetést hirdetve. A végeredmény világosan jelzi, hogy kvóta nélkül a demokrácia egyik fokmérője, a nők politikai képviseletének ügye továbbra is háttérbe szorítható más, pártpolitikai és egyéni érdekek miatt. 

Ennek fényében csekély annak az esélye, hogy a magyar európai parlamenti képviselők hathatós közvetítői lesznek a progresszív európai törekvéseknek, és hogy ők maguk előremozdítják a magyar nők jogainak védelmét és erősítését. Pedig Európában a magyar nők politikai és gazdasági képviselete a legalacsonyabb, az utolsók közt vagyunk a családon belüli erőszak, az emberkereskedelem és a prostitúció áldozatainak megvédésében is.

Magyarországnál csak Litvánia küldött kevesebb nőt az Európai Parlamentbe a volt szocialista országok közül. Míg a cseh és a lengyel női képviselők aránya 24-24%, a bolgár női EP- képviselők aránya 29%, a románok és szlovákok női képviselőinek aránya 31-31 %, a szlovén és a lett 37-37%, a horvát 45%, az észt 50 %, a magyar női képviselők aránya 19 %. 

Míg a választható képviselőkön belül számszerűsíthető a nők aránya – a választásokon való részvételről nincs adatunk. Összességében az európai parlamenti választásokon, Magyarországon a szavazók részvételi aránya 28,97% volt, jelentősen elmaradva az átlag 42,54%-tól. A volt szocialista országokhoz képest ez közepes eredmény, a lett, a bolgár, a román, a litván és az észt szavazók szignifikánsan magasabb arányban vettek részt a szavazáson. Az előző két európai parlamenti választáson a magyar szavazók aktivitása is magasabb volt: 2004-ben a szavazásra jogosultak 38, 5 százaléka, 2009-ben pedig 36,31 százaléka járult az urnákhoz. 

A szavazók részvételi arányában ugyanez a tendencia fedezhető fel az országgyűlési és az önkormányzati választásoknál is - soha ilyen kevesen nem szavaztak még, mint most október 12-én az önkormányzati választásokon.

Az önkormányzati választások eddig a nők számára nagyobb lehetőséget jelentettek, mint a parlamenti választások. 2002-ben az önkormányzati képviselők 16 százaléka, 2006-ban 17 százaléka, 2010-ben pedig 19 százaléka volt nő, vagyis az önkormányzati képviselők esetében – ugyan csak egészen kis mértékben, de – emelkedik a nők aránya. Bár hozzá kell tenni: Magyarország ezzel az adattal sem dicsekedhet, az európai átlag 25 százalék felett van.

1. ábra: Nők aránya a parlamenti képviselők és az önkormányzati képviselők között, 2002-2010 %

Forrás: Koncz (2006); Vaskuti-Nyírő (2013)

A budapesti kerületek képviselőtestületében jelentősen magasabb a nők aránya, mint a megyeszékhelyek testületeiben. 2002 és 2010 között a fővárosi kerületekben 20 százalék körül, a megyeszékhelyeken pedig 15 százalék körül mozgott a női képviselők aránya.   2002-ben még a baloldali pártok közt találtunk több női képviselőt, a 2006. évi választáskor már igen csekély (1%) az eltérés a jobboldal és baloldal között. A 2010. évi választásokra pedig megfordult a kocka: a jobboldali képviselők (22%) körében jelentősen magasabb volt a nők aránya, mint a baloldaliak (12%) között.  

2. ábra: Nők aránya a budapesti kerületek és megyeszékhelyek önkormányzati képviselői között párt hovatartozás szerint, 2002-2010, %

Forrás: Vaskuti, Nyírő (2013.) 

Női polgármesterek

A legutóbbi három választásról ugyan elmondható, hogy az önkormányzati képviselők között a nők aránya magasabb volt, mint a parlamenti képviselők között, azonban a fővárosi kerületek és megyeszékhelyek polgármestereinek esetében 2002 kivételével – amikor a női részvétel nagyjából azonos a parlamenti képviselők (9,1%) és a polgármesterek között (8,9%) – a női polgármesterek aránya még a felét sem éri el a parlamenti képviselőnők arányának. 2006-ban és 2010-ben a megyeszékhelyek és a fővárosi kerületek polgármestereinek 4,3 százaléka nő, ami mindösszesen két főt jelent. 

3.  ábra: Nők aránya a parlamentben, illetve a budapesti kerületek és megyeszékhelyek polgármesterei között, 2002-2010, %

Mi volt várható és mi lett 2014-ben?

A 2014-es országgyűlési választások alapján nem számíthatunk előrelépésre: a parlamenti képviselők közt nem változott meg a nők aránya. Ezzel az „eredménnyel” Magyarország már tényleg Európa sereghajtói közé került.

Az önkormányzati választás jelölt állítása alapján akár bizakodóak is lehettünk volna: míg 2010-ben a polgármester jelölteknek csupán a 9,35 százaléka volt nő a 10ezer fő feletti településeknél, most, 2014-ben ez az adat már 14%.

2010-hez képest nem változott, hogy nem volt női főpolgármester jelölt Budapesten, viszont a budapesti kerületekben 4 százalék ponttal nőtt a női jelöltek aránya. Ennek valószínűleg az lehetett az oka, hogy megváltozott a választási törvény és a pártszerkezet is. A baloldalon sok kis párt lett, míg a jobboldali pártok száma nem változott. Az eredmény mégis ugyanaz lett, mint 2010-ben, mindösszesen egy megyeszékhelyen és egy fővárosi kerületben lett női polgármester.

Biztatóbb a helyzet a 10 ezer főnél nagyobb településeken, a polgármester jelöltek között a nők aránya 9%-ról 14%-ra nőtt. Itt nem beszélhetünk törvényi változásról, viszont a pártszerkezet változás okozhatja a növekedést. A 10 ezer főnél nagyobb településeken 14 darab női polgármestert számoltunk össze. Ez 8,5%-os eredmény, ami azt jelenti, hogy továbbra sem beszélhetünk a helyzet látható javulásáról.  

Felhasznált irodalom:

 Vaskuti Gergely, Nyírő Zsanna: Nők a közéletben(2013) A tanulmány a More Women in European Politics – More Women in 2014 pályázat keretében készült.