Egy hallgatólagos szerződés egyoldalú felmondása

A hazai egészségügy működési problémái mára már nem maradnak meg az EU pénzből felújított vagy málló kórházfalak között. Napjainkban a média is (újra) rendszeresen beszámol az egészségügy áldatlan állapotáról: legyen az kórházról-kórházra hurcolt beteg, a szakellátás várólistáján elkeseredett magányos tüntető, vagy mosléknak sem minősíthető kórházi koszt. A szakember ellátás kritikus, a háziorvosoktól az aneszteziológusokig, a nővérektől a műtő személyzetig. 

Az évek óta súlyos forráshiánnyal és szerkezeti problémákkal küzdő egészségügy helyzetén az államosítás sem segített, a legújabb öt pontos „megmentő” csomag is csak felszíni megoldásokat kínál – de van egy közülük, amibe érdemesebb mélyebben belegondolni. A javaslat szerint szétválasztásra kerülnének az aktív, gyógyító és a „csak” ápoló, a megfogalmazás szerint egyértelműen szociális ellátásnak tekintendő kórházi osztályok. 

A hosszú ápolást igénylő betegek ellátása minden kultúrállamban az egészségügyi rendszer integráns része vagy ahhoz szorosan kapcsolódó szektor. A krónikus ágyak egy része erősen összefonódik az aktív ellátással (rehabilitáció, hospice, fenntartó ellátás), más részük valóban csak ápolásra, tüneti ellátásra szorítkozik, melyeket a magyar nyelv oly költőien elfekvőknek nevez.

A hazai egészségügyi rendszerben két fő hosszú távú ellátási forma ismert: 

• a krónikus ellátás országos szinten 9 ezer ágyon zajlik, évente majd 90 ezer embert lát el, a halálozási arány 23%-os.

• az ápolási célú fekvőbeteg-szakellátás országos szinten 2,7 ezer ágyon zajlik, évente 10 ezer embert lát el, a halálozási arány 42%-os. Ezen osztályok elvi célja, hogy a családi gondozást átmenetileg nélkülözők számára nyújtson ellátást.

A terv szerint nem egyértelmű még, hogy valójában hány embert érint a változás a 100 ezer jelenlegi ellátott közül, de pár tényt le kell szögezni:

• Bármely krónikus ellátás kiszervezése az egészségügyi intézményekből (és így az egészségügyi ellátó rendszerből) az ellátás színvonalának további romlását eredményezi, mivel az eddigi intézményen belüli kapcsolat és munkamegosztás helyet külső intézményként lényegesen korlátozottabb lehetőség lesz a szükséges szakmai feladatok ellátására (pld. labor, fájdalomcsillapítás, infúzió stb,). 

• Nem megnyugtató, hogy a kiszervezéssel párhuzamosan az eddigi finanszírozás marad a kórházaknál - bár erősen kétséges, hogy ez a kb. éves szinten 22 Mrd Ft-ra tehető összeg az újratermelődő kórházi adósságok (kb. 4Mrd Ft/hó) csökkentésén túl mire lehet elegendő. A szociális terület amúgy sem a pénzbőségről híres, a szociális segélyek rendszerének átformálása, a házi betegápolás rendszerének szigorítása már most embertelen helyzeteket eredményez. Senki nem beszél arról, hogy ezek az osztályok milyen forrásokból gazdálkodhatnak majd a változás után, és hogy mi lesz azokkal, akik erre az ellátásra rászorulnak…

A társadalombiztosítás Magyarországon megszűnt, elemeit – az ingyenes és teljes egészségügyi ellátást, valamint a szociális védőhálót – darabonként mondják fel, egyelőre erről szól az államosítás...

Megjelent a Civil Női Kormány Facebokk oldalán 2016. március 16-án

„Női Méltóságért” albizottság - média

A parlament „Női Méltóságért” albizottságának decemberben tartott üléséről készült jegyzőkönyvet a napokban tették közzé az országgyűlés honlapján. Az ülés témája a média, a reklám hatása volt a nők helyzetére, valamint a nők elleni erőszak áldozatainak méltóságát sértő médiatartalmak korlátozásának lehetőségei.

Az első előadó Karas Mónika, a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság elnöke bevezetőjében a média fontosságát vázolta, majd néhány megnyugtató szót ejtett arról, hogy magánál a hatóságnál milyen kiegyensúlyozott a nemek aránya. Ez koránt sincs így a médiában: eddig vizsgálataik szerint – amelyek a hír és tájékoztató műsorokra terjedtek ki – a mérleg nyelve erősen a férfiak „javára” billen – a megszólalók 77 százaléka volt férfi ezekben az adásokban. Az NMHH vizsgálta témánként is, hogy kik a kérdezettek. Itt sem érhet senkit különösebb meglepetés: arányaiban több nő szólal meg a civil szférát, az oktatást, az egészségügyet érintő témákban, és „felülreprezentáltak” a nők a bulvárhírekben. A politika vagy közigazgatás ügyeiben megszólalók között viszont elenyésző a nők aránya.

A médiahatóság tervében a nők médiában való megjelenése, reprezentációja 2016-ben még hangsúlyosabb vizsgálati téma. Ennek keretében felmérik, hogy mely médiumok, műsorok mekkora figyelmet fordítanak a nőkre, milyen kontextusban mutatják be őket; a tévénézők, a rádióhallgatók milyen képet kapnak a nőknek a magyar társadalomban elfoglalt helyéről a férfiakhoz viszonyítva.

Annak illusztrálására, hogy a médiatanácsnak milyen eszközei vannak, hogy fellépjenek a nőket ért hátrányos megkülönböztetés vagy méltóságuk megsértése esetén, az elnök néhány konkrét példát említett. 

• A Class FM-et 500 ezer forintra bírságolták, valamint egy közlemény beolvasására kötelezték, amikor az ELTE gólyatáborában történt nemi erőszakról értekeztek „nem megfelelő hangnemben”. 
• Példaként említette a TV 2 Éden Hotel c. műsorát, amelyben  egy nő megerőszakolását mutatták be. A médiatanács megállapította, hogy a médiaszolgáltató megsértette a női szereplő emberi méltósághoz való jogát azzal, hogy közzétette a képsorokat, és megsértette azt a rendelkezést is, amely tiltja a kiszolgáltatott helyzetben levő személyek médiatartalomban való öncélú és sérelmes ábrázolását, hiszen a szexuális inzultust és durva verbális agressziót elszenvedett szereplőt megalázó helyzetben mutatta be. Mindezekért a jogsértésekért összesen 14 millió forint bírságot szabtak ki.

Érdemes tudni, hogy ilyen kirívó esetekben, amelyek nagy társadalmi érdeklődésre tartanak számot, illetve nagy felháborodást váltanak ki, általában érkezik állampolgári bejelentés, amelynek alapján a tanács vizsgálatot kezd, de a Médiatanácsnak ebben a körben - az emberi méltóság vizsgálata körében - hivatalból is joga van eljárni

Végezetül átadta a képviselőknek egy átfogó monitoring-vizsgálat eredményét, amely a nemek, nemi szerepek reklámokban való megjelenését vizsgálta és azt, hogy a reklámokkal elért célcsoport hogyan viszonyul a jelenlegi hazai reklámokban megjelenő nemi szerep ábrázolásához, milyen érzékenység jellemzi e témában.

A képviselők hozzászólásaikban, rákérdeztek, megfelelőnek tartja-e a jogi környezetet, vagy szükségesnek látna-e valamilyen jogszabály-módosítást. Széll Bernadett (LMP) az isztambuli egyezmény aláírását sürgette, valamint emlékeztetett arra, hogy benyújtott egy olyan törvénymódosítást, amely szerint tiltani kellene a szexista és az erőszakot elszenvedett nők méltóságát sértő tartalmakat. Hiányolta továbbá, hogy a közszolgálati kódex nem tartalmaz a nők bemutatására, az erőszak megjelenítésére vonatkozó médiaetikai irányelveket. A kereskedelmi médiumoknál is szükségesnek tartana hasonló – önszabályozáson alapuló - etikai kódexet. Ehhez az irányelveket akár az albizottság is megalkothatná – tette hozzá.

Dúró Dóra (Jobbik) arra kérdezett rá, vizsgálja-e a hatóság, hogy a nőket a férfiakhoz viszonyítva hogyan mutatják be. Javasolta, hogy valamilyen módon díjazni kellene azokat a műsorokat, reklámokat, amelyek „az anyaságot pozitívumként” szerepeltetik. (!!!?)

Kunhalmi Ágnes (MSZP) arra kérdezett, hogy a nőkkel, gyerekekkel szembeni erőszak ellenes kampányokat indít-e a hatóság, van-e erre lehetőségük. Kérdése alátámasztására elsorolta: Magyarországon a 15 évesnél idősebb nők több mint negyede 1,3 millió nő szenved el élete során valamifajta szexuális bántalmazást, és a magyar asszonyok hat százaléka él olyan párkapcsolatban, amelyben partnere erőszakot alkalmaz vele szemben. Szerinte nagyon nagy szerepe lenne a televíziónak – mint nagyon sok helyen a tájékoztatás egyetlen eszközének – valamint a pedagógusok „érzékenyítésének”, hogy felismerjék a bántalmazást. A rossz példák közt említette a „Tehetsz róla- tehetsz ellene” rendőrségi „oktatófilmet”, és kérdezte, hogy ez végleg eltűnt-e a médiából.

Dunai Mónika (Fidesz) az albizottság elnöke reagálva a hozzászólásokra nyitott volt arra, hogy az albizottság kezdeményezze egy etikai kódex kidolgozását, amely elsősorban a kereskedelmi médiumokra vonatkozna. Így ezt már tavasszal napirendre is vehetik. Szerinte (!) a közszolgálati médiumok példamutató módón tájékoztatnak a különféle szolgáltató intézmények szerepéről, elérhetőségéről.

Az NMHH elnöke szerint nem új jogszabályok megalkotására, hanem a meglevők megfelelő alkalmazására lenne inkább szükség. Bár a törvény szövegének helyenkénti pontosítása – amit Széll Bernadett javasolt – segítené a jogalkalmazást. Külön érzékenyítő tréninget a médiamunkások számára ő nem tartana szorgalmazna, elegendőnek tartaná, ha a férfi újságírók a riportalanyokkal ugyanolyan tisztelettel viselkednének, mint anyjukkal vagy női családtagjaikkal.

Az előadóként meghívott Egyenlő Bánásmód Hatóság főosztályvezetője Gregor Katalin átadta a képviselőknek az EBH füzetek első példányát, amely a munkahelyi szexuális zaklatás témáját járja körül, és teszi online felületen a nyilvánosság számára is elérhetővé az okfejtést. (egyenlobanasmod.hu) A következő füzetek a diszkrimináció egyes típusait mutatják majd be, tájékoztatásul azoknak, akik személyesen vagy az ügyfél képviselőjeként a hatósághoz szeretnének fordulni. A hatóság székhelye Budapesten van, de minden megyében dolgozik egy-egy egyenlő-bánásmód referens, aki felveszi a panaszokat. Évente 1000-1200 panasz érkezik a hatósághoz, fele-fele arányban nők és férfiak nyújtják be. 300-350 döntést hoznak, ennyi panaszból lesz ügy. Ugyanakkor – hangsúlyozta a főosztályvezető – tudatában vannak annak, hogy nagy a látencia, tehát például kétszer is meggondolják az ügyfelek, hogy az egyenlő bérezés megsértése miatt bepanaszolják-e munkaadójukat.  Rendszeresen tartanak „érzékenyítő tréningeket”, erre példaként hozta fel, hogy a már említett gólyatábori eset után megkereste a hatóságot az ELTE, és felkért őket arra, hogy zaklatás, szexuális zaklatás témájában az oktatók részére tartsunk előadást.

A hatóság zaklatás, szexuális zaklatás esetén egyébként soha nem a konkrét személlyel szemben lép fel, hanem minden esetben a munkáltatóval vagy a szolgáltatóval szemben. Gregor Katalin hangsúlyozta, hogy minden esetben elfogadják a titokban készített hangfelvételeket bizonyítékként, hiszen más módón nehéz bizonyítani a zaklatást. A hatóság eljárása ingyenes és a bírósági procedúránál jóval rövidebb ideig – legföljebb 75 napig, kiskorúak esetén 45 napig – tart. A hatóság 50 ezer forinttól hatmillió forintig bírságolhat, döntését nyilvánossá teheti a honlapján és kötelezheti a munkáltatót is a közzétételre saját honlapján.

A képviselői kérdések főleg arra vonatkoztak, hogy milyen módon tudatosítják, terjesztik, hogy zaklatás, diszkrimináció, bántalmazás esetén van hova fordulniuk, követik-e hogyan hasznosul az a tudás, amit átadnak, például a tantestületekben. 

A főosztályvezető konkrét példákat felsorolva számolt be, hogy milyen módon segítik a társadalmi szemléletformálást, kutatásaik, vizsgálataik és azok „utóélete” pedig letölthető a honlapjukról. Jelezte, hogy ez év januárjában nagyszabású, két hónapig tartó médiakampányt indítanak, amely két hónapig tart. Plakátjaikat, rövid kis magyarázatokkal mindenki megtalálhatja a buszmegállóban, a közösségi közlekedés helyszínein, így – reményeik szerint – mondandójukkal elérik a legszélesebb nyilvánosságot.

Népszavazásról

Az elmúlt hetekben több népszavazási kezdeményezés – és annak körülménye – is szerepelt a hírekben. Ehhez kapcsolódva egy kis magyar népszavazás történelem:

A népszavazás (referendum) a választópolgárok akaratának közvetlen érvényesítése, a demokrácia közvetlen eszköze. Lehet helyi jellegű, érinthet nagyobb területi egységet, vagy akár országos jelleggel is bírhat.

A népszavazás ellenzői szerint költséges és felesleges pénzpazarlás, a szavazáskor a polgárok elsősorban érzelmi és csak másodlagosan tudatos döntést hoznak, azaz a nép nem elég érett a felelősségteljes döntésekre. Evvel szemben a népszavazás növeli az állampolgári elégedettségi szintet – ez a közös döntéshozatal következménye -, és a polgárok a közösségi döntéseket általában igazságosnak is tartják.

A gyakori népszavazás a valós demokrácia alapja és a fokmérője, erőteljes korlátozása csorbítja a demokráciát

Az Alaptörvény a korábbi szabályozással szemben a népszavazással kapcsolatban az alábbi főbb változásokat jelenti:

• a nép ugyan a „közhatalom forrása”, de a közvetlen népi hatalomgyakorlás csak kivételes.
• megszűnt a véleménynyilvánító népszavazás, és a népi kezdeményezés intézménye, a népszavazás érvényességi feltétele megemelkedett 25%+1-ről 50% +1 re. Azaz nagyobb részvétel szükséges egy eredményes népszavazáshoz, ráadásul időközben a határon túl élők is szerezhetnek választójogot. Ily módon jelentősen „nehezített” a pálya egy esetlegesen kiírt és megtartott népszavazás eredményessége előtt
• bővült a „tiltólista”, mely ügyekben nem lehet népszavazást tartani
• azonos tartalmú és „komolytalan” népszavazási kezdeményezések kiszűrése

A népszavazás „nehezített” pályára tétele után még egyetlen országos népszavazást se került megrendezésre, holott számtalan ügyben lenne rá igény – és itt elsősorban olyan kormányzati és parlamenti döntésekre kell gondolni, ahol a közvélemény kutatások is alátámasztják a vélemény különbséget. A jelenlegi szabályozás azonban lehetővé teszi, hogy egy kis "kreatív" szemlélettel tulajdonképpen bármilyen kezdeményezés elbuktatásra kerüljön. További hiányosság egy esetleges népszavazási kampány finanszírozásának szabályozása: normatív szabályozás és az átláthatóság feltételeinek biztosítása nélkül a kezdeményezők gazdasági-pénzügyi háttere már a szükséges 200.000 aláírás megszerzésének feltételeiben is jelentős különbségeket eredményez.

A népszavazás, mint intézmény fontosságát mutatja, hogy az elmúlt évtizedek országos népszavazásai mind-mind valamilyen szempontból fordulópontot jelentettek.

1989. november 26. „négy igenes népszavazás”

A népszavazást az ellenzéki kerekasztal négy pártja (Fidesz, FKGP, MSZDP és az SZDSZ) kezdeményezte. A szavazás érvényes és eredményes lett. A köztársasági elnök megválasztásáról szóló kérdés eredménye a legszorosabb a magyar népszavazások történetében, csupán 6101 szavazat (0,14%) döntött.

• Csak az országgyűlési választások után kerüljön-e sor a köztársasági elnök megválasztására? 4.297 ezer szavazat. 50,07 % Igen.
• Kivonuljanak-e a pártszervek a munkahelyekről? 4.311 ezer szavazat. 95,15 % Igen
• Elszámoljon-e az MSZMP a tulajdonában, vagy kezelésében lévő vagyonról? 4.315 ezer szavazat. 95,37 % Igen
• Feloszlassák-e a Munkásőrséget? 4.286 ezer szavazat. 94,97 % Igen

1990. július 29.

A népszavazást az MSZP kezdeményezte: a köztársasági elnök nép általi közvetlen megválasztásáról. A kedvezőtlen nyár közepi időpont miatt érdektelenségbe fulladt, országos szavazáson azóta sem volt ilyen alacsony választói aktivitás. A szavazásra jogosult 7.802 ezer választóból mindössze 14 %, 1,1 millió ember szavazott – elsöprő többségük, 86% az „igen”- re.

• Kívánja-e Ön, hogy a köztársasági elnököt közvetlen módon válasszák meg?

1997. november 16. Népszavazás a NATO-csatlakozásról

Magyarországot 1997 júliusában hívták meg a védelmi szervezet tagjai közé. Az Országgyűlés ez ügyben országos ügydöntő népszavazást írt ki. Az eredményesség érdekében megváltoztatták a szavazás szabályait: a választópolgárok 25%-ának egybehangzó válasza kellett az érvényességhez. A szavazáson végül a jogosultaknak kevesebb, mint a fele, 49,24% jelent meg.

Magyarország a népszavazás után másfél évvel, 1999 márciusában vált NATO-taggá.

• Egyetért-e azzal, hogy a Magyar Köztársaság a NATO-hoz csatlakozva biztosítsa az ország védettségét? 3.969 ezer szavazat, 85,33 % Igen

2003. április 12. Népszavazás Magyarország EU-tagságáról

2002-ben sikeresen zárta le az Európai Unióval folytatott csatlakozási tárgyalásokat Magyarország. Az Országgyűlés 2003. április 12-ére ügydöntő népszavazás kiírását kezdeményezte. A szavazáson a jogosultak kevesebb, mint a fele, 45,62% választó jelent meg. A szavazás eredményének ismeretében Medgyessy Péter három nappal később Athénban aláírta Magyarország csatlakozási dokumentumait.

• Egyetért-e azzal, hogy a Magyar Köztársaság az Európai Unió tagjává váljon? 3.056 ezer szavazat, 83,76 % Igen

2004. december 5.

2004 nyarán a Magyarok Világszövetsége kezdeményezett aláírásgyűjtést a határon túl élő magyarok számára kedvezményesen megadandó magyar állampolgárságért. Fél évvel korábban a Munkáspárt is aláírásgyűjtést indított a kórházak magánosításának leállítása érdekében, melyhez a Fidesz is csatlakozott. A köztársasági elnök 2004. december 5-ére írta ki az ügydöntő népszavazást. A részvétel országos szinten 37,49%-ot ért el, az alacsony részvétel miatt egyik kérdésre adott válaszok aránya sem haladta meg a 25%-os limitet, ezért a szavazás eredménytelen volt.

• Egyetért-e Ön azzal, hogy az egészségügyi közszolgáltató intézmények, kórházak maradjanak állami, önkormányzati tulajdonban, ezért az Országgyűlés semmisítse meg az ezzel ellentétes törvényt? 1.923 ezer szavazat, 65,01 % Igen.
• Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással – kérelmére – magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi LXII. tv. 19. § szerinti „Magyar igazolvánnyal” vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja? 1.521 ezer szavazat, 51,57 % Igen

2008. március 9. „nem azt mondták, Feri”

A Fidesz és a KDNP 2007 őszi népszavazási kezdeményezése nyomán az Országgyűlés népszavazás kiírása mellett döntött. A népszavazás 50,51%-os részvétel mellett érvényes és eredményes volt.

E népszavazásnak máig ható, közvetlen politikai következményei vannak. Ezeken túl képzési hozzájárulást nem, de a hallgatók kb 80 %-nak „önköltség térítést” fizetnie kell a felsőoktatásban.

• Egyetért-e Ön azzal, hogy az államilag támogatott felsőfokú tanulmányokat folytató hallgatóknak ne kelljen képzési hozzájárulást fizetni? 3.386 ezer szavazat, 84,08 % Igen
• Egyetért-e Ön azzal, hogy a háziorvosi ellátásért, fogászati ellátásért és járóbeteg-szakellátásért továbbra se kelljen vizitdíjat fizetni? 3.321 ezer szavazat, 82,42 % Igen.
• Egyetért-e Ön azzal, hogy a fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátásért a jelen kérdésben megtartott népszavazást követő év január 1-jétől ne kelljen kórházi napidíjat fizetni? 3.310 ezer szavazat, 82,22 % Igen

8 év telt el az utolsó népszavazás óta...

A megszigorított feltételrendszernek köszönhetően sok témában nem nyilváníthattunk véleményt – a királyság visszaállításáról, előrehozott választásról, vagy akár a trafiktörvényről, a Paks II atomerőmű építéséről, a hazai olimpia megrendezéséről, és a Városliget múzeum negyeddé alakításáról sem. 

A kiskereskedelmi üzletek vasárnapi nyitvatartásáról szóló kezdeményezéseket lassan már össze se lehet számolni - az azonos tartalmú kezdeményezések kiszűrésével való manipulálás demokráciához méltatlan helyzeteket eredményez.

Egyelőre (a mai napon) úgy tűnik, négy kérdésben nem kaszálták még el népszavazás tartását:

• "Egyetért Ön azzal, hogy a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény 2. számú mellékletében meghatározott gazdasági társasággal foglalkoztatási jogviszonyban álló természetes személy havonta legfeljebb bruttó 2 millió forint összegű javadalmazásban részesülhessen?" Kezdeményező: Kész Zoltán független parlamenti képviselő. Az NVB hitelesítette a kérdést, amelyet a Kúrián senki nem támadott meg, így elindulhat ebben is az aláírásgyűjtés.
•  „Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés alkosson törvényt az állami tulajdonban álló termőföldek értékesítésének a tilalmáról?” Kezdeményező: Gőgös Zoltán szocialista politikus magánszemélyként – Az NVB elutasító határozatát a Kúria felülbírálta, az NVB fellebbez.
• „Egyetért-e ön azzal, hogy a kiskereskedelmi üzletek - a kiskereskedelmi szektorban történő vasárnapi munkavégzés tilalmáról szóló  2014. ÉVI CII. törvény szerint – továbbre is zárva tartsanak vasárnap?” Kezdeményező: Erdösi Lászlóné, magánszemély – NVB engedélyező határozat, a határozatot a Kúriánál megtámadták.
• „Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?” Kezdeményező: Kormány – NVB engedélyező határozat, a határozatot a Kúriánál megtámadták.