A közelmúltban, széles körben is publikálták az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezete (ILO) által 2016 októberi szakértői konferenciájának vitaindító tanulmányát, amelynek témája „A nőket és a férfiakat sújtó erőszak a munka világában”. Az erőszak e téren (is) sérti az emberi méltóságot, biztonságot, egészséget és jólétet, emellett nemcsak az alkalmazottakat sújtja közvetlenül, hanem családjaik, közösségük gazdasági feltételeinek egészét érinti. Mindez ellentétben áll az ILO alapvető célkitűzésével, az egyenlő jogok biztosításával, az úgynevezett AGENDA 2030-ban megfogalmazott a „Fenntartható fejlődés” szellemével. Ez feltételezi, hogy minden nőt és férfit megillet a tisztességes munka, és a produktív tevékenység. Vissza kell szorítani az egyenlőtlen elbánás és az erőszakos, valamint a diszkriminatív eljárás minden formáját, a közszolgálatban és a magánszférában egyaránt.
A tanulmány alapján, a konferencián a következő témák kerültek napirendre:
- Áttekintették, hogyan lehet meghatározni a munka világban előforduló erőszakos cselekményeket, a tendenciákat, az előfordulások formáit.
- Megvizsgálták a férfiak és nők esetében történő erőszak formáit.
- Áttekintették az erőszakos cselekmények hatását a vállalatok működésére, az alkalmazottak produktivitására, valamint a cégek teljesítményére.
- Felmérték azokat az alkalmazotti csoportokat, vállalatokat, ágazatokat és foglalkozásokat, ahol a leggyakoribbak a munkahelyi erőszakos cselekmények.
Ezeket a témákat mind a nemzetközi, mind a nemzeti szabályozások keretei között megvitatták.
A magyar viszonyokra áttekintő tanulmány nem található. A munkahelyi erőszak, vagy agresszió definíciója, amely összefoglalja a fizikai erőszak, a lelki terror, a szexuális zaklatás és erőszak többféle formáját, nem jelenik meg sem a jogrendszerben, sem a hétköznapi beszédben.
A hazai jogi szabályozásban a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény rögzíti, hogy a munkaviszonnyal, így különösen a munka díjazásával kapcsolatban az egyenlő bánásmód követelményét meg kell tartani.
Külön törvény rendelkezik az egyenlő bánásmódról - ez a 2003. évi CXXV. törvény, amely összesen húszféle diszkriminációra okot adó tulajdonságot sorol fel. Ilyen például a faji hovatartozás, egészségi állapot, anyaság (terhesség) vagy apaság, foglalkoztatási jogviszonynak vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonynak részmunkaidős jellege, illetve határozott időtartama, vagy épp a nemi identitás. Az ezeken kívüli ügyek egyéb jogszabályok alapján megítélendőek – mint pld. a munkahelyi pszicho terror (mobbing), ami zaklatásnak minősül, és amit a jogszabály a munkatársak, vezetők által teremtett megfélemlítő, megalázó, ellenséges, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakításában határoz meg. A gyakorlatban sajnos az ilyen ügyek elsődlegesen a munkatársak tanúvallomására alapozódnak – ahol a munkáltatótól való függés miatt ritkán születik terhelő vallomás.
A hazai állapotokról beszédes adat, hogy az Eurobarométer felmérése szerint a magyar nők a nemi erőszak fenyegetettségét tekintve a harmadik legveszélyesebb helynek a munkahelyet jelölték meg. Igaz, az első helyen az otthon szerepel.
A munkahelyi erőszak bizonyos szektorokban az átlagnál magasabb a tanulmány szerint. Ezek között szerepelnek a többségében nőket foglalkoztató ágazatok: az egészségügy, az oktatás, a háztartási munka, és a könnyűipar (textil, bőr, ruha, cipő gyártás).
A nemzetközi,74 oldalas tanulmány elérhető:
