Bevezető
A demokrácia egyik fokmérője a nemek társadalmi egyenlőségének szintje. Ezen túl figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy a nők és férfiak közötti társadalmi egyenlőtlenség csökkentésével a gazdaság teljesítménye bizonyíthatóan javul. Emellett ha a nemek társadalmi szerepei kiegyensúlyozottabbak és a nők munkavállalási aránya magasabb, akkor a hazánkhoz hasonló fejlettségű államokban a gyermekvállalási kedv javul. Vagyis a társadalmi egyenlőség emelkedésének hatására pozitív, önerősítő visszacsatolási mechanizmus jöhet létre. A nemek eltérő élethelyzetét tükröző, és abból kiinduló költségvetés-készítési folyamat több évtizedes múlttal rendelkezik, és jelenleg a világ több mint száz országában zajlik. Az ún. gender költségvetés lényege az, hogy a pénzügyi folyamatok oldaláról teremt lehetőséget a nemek közötti társadalmi egyenlőtlenség csökkentésére.
A nemekre érzékeny költségvetés egyrészt a nemek különböző igényeit, valamint a köztük fennálló gazdasági-társadalmi hierarchiát a pénzügyi bevételek és kiadások (adók, pénzügyi támogatások) alkalmazásán keresztül célozza meg és segíti elő az esélyegyenlőséget. Másrészt a társadalmi szervezetekkel való párbeszédre támaszkodik, ezáltal a közszektor átláthatósága és a kormány elszámoltathatósága is lényegesen emelkedhet. Miután patriarchális társadalmakban az oktatás, a jövedelem, a fizetett és fizetetlen munka, a vagyon, a szabadidő, a közjavak eloszlása mentén kialakuló nemek szerinti különbségek miatt túlnyomórészt a nők rovására jön létre hatalmi aszimmetria, a nemi szempontokra érzékeny költségvetés elsősorban a nők gazdasági megerősítésével, társadalmi felemelésével segíti elő az esélyegyenlőséget. A piaci magánszektor nem számol a kedvező nemzetgazdasági hatásokkal, így e szektor befolyásolására közpolitikai eszközöket kell alkalmazni.
A költségvetési politika az állampolgárok életére a legerőteljesebben ható kormányzati eszköz, ebből kifolyólag alapvető fontosságú a nők és férfiak esélyegyenlőtlenségi feltételeinek javításához. Ha a költségvetés-készítési folyamat során szisztematikusan figyelembe veszik a nemek különböző élethelyzeteit, vagyis a kormányzat valamennyi politikai lépés során kifejezi a nemek társadalmi egyenlősége iránti elkötelezettségét, akkor a nemek különböző igényeit kiegyenlítettebb módon elégíthetik ki.
A költségvetés áttekintése
A magyar költségvetési tervek kialakításánál sohasem szerepelt irányelvként a nők és férfiak társadalmi egyenlőségének célja. Csupán az LMP részéről jött létre az előző kormányzati ciklusban olyan alternatív költségvetés, ami a nemi esélyegyenlőség érvényesülésének szempontjából értékelte a pénzügyi tervet. A 2014-es költségvetés számadataiban tükröződő politikai lépések és programok erőteljes nemi egyensúlytalanságokat mutatnak, és nem fejtenek ki hatást az egyenlőtlenségek csökkentésének irányába.
A költségvetés az EU elvárásának megfelelően úgy készült el, hogy a hiány a GDP 3%-a alatt maradjon. A kiadások szerkezete több szempontból is erőteljes kiegyensúlyozatlanságot mutat. A Nemzeti Stadionfejlesztési Program keretein belül 12 milliárd forintot áldoznak 26 stadion fejlesztésére, és ezen felül 21 milliárdot költenek 5 stadion megépítésére. A széleskörű intézménybővítést is magába foglaló futballtámogatás a nemek aránytalan képviseletének tipikus területe. Az UEFA női futball támogatására vonatkozó előírásainak betart(at)ása indokolt lehetne. Összehasonlításképpen a tornaterem-építési és tanuszoda-fejlesztési programra mindössze 3-3 milliárdot fordít a kormányzat egy év alatt. Az aránytalanságok nemcsak a sport célú kiadásokon belül fedezhetők fel. Lényeges célokra nem jut elegendő pénz, így például a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásának támogatására: ez a terület csupán ugyanannyira fontos költségvetési szempontból, mint az említett stadionoknak a fejlesztése és építése.
A rezsicsökkentés folytatása az egyik fontos vonása az idei költségvetésnek, amely azonban súlyos érvágással egyenértékű az energiaszállítási rendszer közép- vagy hosszabbtávú fenntartását tekintve. Ezen kívül az energiafelhasználási hatékonyság és a környezetbarát technológiák elterjesztése ellen is hat. Kutatások szerint a nők nagyobb arányban veszik igénybe az energia-hatékony közlekedést, azaz a tömegközlekedést, jobban odafigyelnek a termékek újrahasznosítására, és az éghajlatváltozás enyhítésére a technológiai megoldások helyett inkább az életmód, a fogyasztási és termelési szerkezet változtatásában látják a kiutat. A fedezet nélküli rezsicsökkentés viszont éppen a takarékosság, és a felhasználás hatékonysága ellen hat.
A költségvetés nemekre való hatásainak elemzésénél fontos tekintetbe venni a bevétel és kiadás változásának egyenlegét. A közszolgáltatások terén egy nagyobb arányú kiadáscsökkentés egy kisebb arányú adóemeléssel társulva a nőknek kedvezőtlenebb, mint a férfiaknak, ugyanis a nők kisebb arányban fizetnek adót, és jobban részesülnek a közszolgáltatásokból. Például Magyarországon az utóbbi években az oktatás, a szociálpolitika és az egészségügy terén végzett megszorítások - amelyeket valamelyest enyhítenek a jelenlegi béremelések - leginkább a nők számára kedvezőtlenek.
Szociálpolitika
A nemek közötti társadalmi egyenlőség valamint a gazdaság magasabb teljesítőképessége, a GDP növelése szempontjából a szociális támogatások közül a gyermekelhelyezés intézményi formáinak bővítése és fejlesztése indokolt. Az ellátórendszerekbe való beruházások, amelyek lehetővé teszik a munka és család összeegyeztetését hasonlatosak a fizikai infrastruktúrába való beruházásokhoz. Nemcsak az adott élethelyzetben segítségre szoruló szülők elhelyezkedését könnyíti meg, hanem a munkahelyek számának emelkedéséhez is hozzájárul, így hasznosabb és hatékonyabb állami eszköz, mint a Gyed-hez hasonló különféle pénzbeli gyermeknevelési támogatások. Az anyagi támogatások közös sajátossága ugyanis az, hogy csupán kismértékben járulnak hozzá a nevelési kiadások megtérítéséhez, és nem képesek megvédeni az anyákat az otthoni munkával járó megnövekedett szegénységi kockázattól. Emellett az ingyenesen végzett gyermekgondozási, háztartásvezetési tevékenységek a női foglalkoztatottság bővülésének, mi több a nők szakmai előrejutásának komoly akadályát képezik. Ez pedig az oktatási kiadások különösen súlyos pazarlását jelenti egy olyan országban, ahol a magasan képzett nők aránya meghaladja a férfiakét. A gyermek-elhelyezési közszolgáltatások hálózatának kiépítése legitimizálja, gazdaságilag láthatóvá teszi a gondozási tevékenységet, és ezen kívül viszonylag jól védett állásokat biztosít nőknek, egyben lehetővé teszi a nagyobb választási lehetőséget a munkakeresésnél. A gyermekellátáson kívül az idősellátás feladatköreit is érdemes bevonni a támogatott területek közé, ami nemcsak munkaerő-kínálati, de munkaerő-keresleti oldalról is lendít a nők foglalkoztatottságán, segíti gazdasági önállóságuk növekedését, a GDP emelkedését.
A magyar költségvetésben nem található tétel arra vonatkozóan, hogy az állam anyagi eszközöket különítene el a bölcsődék, óvodák, családi napközik férőhelyeinek bővítése, a szolgáltatások színvonalának emelése céljára. Mivel e nagyon fontos területet nem támogatja az állam, adós marad a nők munkaerőpiaci elhelyezkedésének javításával, és ezzel nagymértékben hozzájárul a nemek társadalmi egyenlőtlenségének konzerválásához.
1.grafikon
Szociális ellátások nagyságának alakulása a költségvetés kiadási főösszegének százalékában
Forrás: Magyar Női Érdekvédelmi Szövetség: A nőtlen évek ára (2014), 205. old (költségvetési törvények, Szűcs Viktória (BDDSZ) adatai
Az 1. grafikon azt tükrözi, hogy a Gyed és a Gyes aránya jelentősen meghaladja a gyermek-elhelyezési normatívák arányát, ebből következően a különböző intézményi formák támogatása helyett a kevésbé hasznosnak bizonyuló pénzbeli gyermeknevelési támogatásokat preferálja a kormányzat. A szociális ellátásokra fordított pénzügyi ráfordítások nagysága csökkenő vagy stagnáló tendenciát mutat.
2.grafikon Öregségi nyugdíj átlagösszege adott év januárjában, Ft/hó/fő
Forrás: Magyar Női Érdekvédelmi Szövetség: A nőtlen évek ára (2014), 206. old (KSH, Nők és férfiak Magyarországon, 2005, 2006, 2008, 2011.)
A nemek szerinti egyenlőtlenség egyik fontos vetülete az időskori ellátottságban lévő különbség. A 2. grafikon szerint a 2005 és 2012 közötti időszakban az öregségi nyugdíjak nominál értékében a nemenkénti eltérések többé-kevésbé állandósultak, 14-18%-os differencia volt tapasztalható a nők hátrányára. A számok azt tükrözik, hogy a férfiak –11-13%-kal – nagyobb arányban vannak jelen a hivatalos formában foglalkoztatottak között, mert a nők munkaidő szerkezetében az informális foglalkoztatottság és az otthoni munka a dominánsabb. A bruttó keresetek nagyságában a nők 24-33%-kal rosszabb pozíciója szintén meghatározó szerepet játszik. Ezen kívül a munkaerőpiacon tapasztalható nagymértékű – horizontális és vertikális – nemi szegregáció is hozzájárul a nők és férfiak között a nyugdíjakban lévő különbség kialakulásához. A költségvetésben nincsen nyoma olyan irányú kiadásoknak, amelyek fedezetet biztosítanának az esélyegyenlőség javításához ezen a téren. A munkaerőpiacon lévő elkülönültség enyhítése, a sztereotípiák csökkentése és hasonló kezdeményezések lehetőséget biztosítanának ahhoz, hogy a nemek szerint eltérő nyugdíjak a jövőben közeledjenek egymáshoz.
Oktatáspolitika
Óvodai nevelés és alapfokú oktatás
A költségvetési tételek elemzése alapján nem lehet kijelenteni, hogy intézkedések történnének az óvodai férőhelyek bővítése, a foglalkozások minőségének javítása, a nemek társadalmi egyenlőségének irányába mutató nevelés megteremtése érdekében. Ezeket a lépéseket a nők munkaerőpiaci elhelyezkedésének elősegítése céljából a legfontosabb feladatok között kellene szerepeltetni.
Az alapfokú oktatásban dolgozó oktatók között erőteljes a feminizációs tendencia, ami köszönhető a nők fokozottabb munkaerőpiaci jelenlétének, valamint iskolázottságuk emelkedésének. A csökkenő bérek miatt a férfiak kiáramlása jellemző, így a nők aránya 85% körül mozog az alapfokú oktatásban (KSH, 2013). Az oktatók anyagi megbecsültsége lényeges nemcsak a nemek gazdasági egyenlősége szempontjából, hanem annak fényében is, hogy a nemzetgazdaság teljesítményéhez való közvetett hozzájárulásuk, a humántőke létrehozásában játszott szerepük óriási, és az oktatás minőségét nagyban befolyásolja az anyagi elismertségük.
3. grafikon
A nők aránya az általános iskolai tanítók, tanárok között és anyagi elismertségük a szellemi dolgozókhoz képest
Forrás: Magyar Női Érdekvédelmi Szövetség: A nőtlen évek ára (2014), 298. old (KSH 2006, 2007, 2009, 2013 kiadványai alapján)
Az általános iskolai tanítók, tanárok keresete lényegesen alacsonyabb a női szellemi dolgozók átlagkeresetéhez viszonyítva, és az eltérés 2%-ról 14%-ra emelkedett 2011-ig (3. grafikon). Még erőteljesebb a leértékelődési tendencia az összes szellemi dolgozó keresetéhez viszonyítva: 17%-ról 28%-ra nőtt a szakadék. Mivel a nemek aránya ezen a területen különösen kiegyenlítetlen, e számok nagymértékű méltánytalanságot tükröznek a nők hátrányára a munkaerőpiacon. A szakma meg nem becsülése a nők teljesítményének leértékelését is jelenti. Az oktatásnak a költségvetési forrásokból való részesedése alacsony, és ez gátolja, hogy a szakma összetétele nemek szempontjából kiegyenlítetté váljon, valamint megfeleljen a gazdaság jövője szempontjából kulcsfontosságú igényeknek, a humántőke termelés magas szintű követelményeinek.
4.grafikon Oktatási kiadások a költségvetés kiadási főösszegének százalékában
* 2000–2004 között alap- és középfokú oktatás együtt
Forrás: Magyar Női Érdekvédelmi Szövetség: A nőtlen évek ára (2014), 297. old (http://www.ksh.hu/thm/2/indi2_2_2.html http://www.ksh.hu/stadat_eves_3_1 alapján)
Az oktatásra fordított kiadások aránya jelentős csökkenést mutat 2003-tól kezdődően, majd a csökkenés némi stagnálás és emelkedés után folytatódik 2008-at követően (4. grafikon). Ami a kiadások összetételét illeti, az alapfokú oktatásra fordított tételek aránya csökkent, miközben a felsőfokú oktatás által felhasználható források aránya emelkedett, míg az óvoda és a középfokú oktatás által elköltött keretek aránya szintén enyhe csökkenést mutatott.
Közép- és felsőfokú oktatás, tudományos pálya
A középiskolai oktatók körében csaknem 70%-os a nőtöbbség, mégis az intézményvezetők között a nők aránya alig több mint 40%. Az egyetemeken, főiskolákon éri el a csúcspontját a nemek vertikális elkülönülése: nyelvtanár, tanársegéd és gyakornok beosztásban még 50% illetve afölötti arányban találhatók nők, de utána a csökkenő tendencia következtében a tanárok körében a nők aránya 20%-ra esik. Az intézményvezetők között a nők létszáma a 10%-ot se éri el, és ráadásul 2011-ben csupán 6%-os volt. A nők enyhe többséggel végeznek a felsőoktatási intézményekben, tehát elvárható lenne, hogy magas arányuk megmarad a vezető pozíciókban is. A kormányzati politika azonban következetlen és nem tesz lépéseket a súlyos nemi aránytalanság felszámolása érdekében. A magasan kvalifikált nők alacsony szintű foglalkoztatottsága a vezetői beosztásokban jó példája az oktatásba való befektetések inkoherens szemléletének.
Folyamatos és erőteljes nemi szegregáció mutatkozik a hallgatóság körében is: a nők többsége a tanárképzésben és az oktatástudományban, míg a férfiak nagy létszáma az informatika és a műszaki tudományok terén jellemző. Mivel a jövedelmezőségi különbség tekintélyes, a tanárok, tanítók nettó körülbelül 117 ezer forintos kezdő fizetésre számíthatnak, az informatikusok és mérnökök pedig 212 ezres és 190 ezres jövedelemre (eduline.hu), a költségvetés oktatáspolitikai kiadásai következetesen a nők számára okoznak előnytelenebb pozíciókat a munkaerőpiacon. Ráadásul ennek hosszabb távú makrogazdasági kihatásai is kedvezőtlenek lehetnek, mivel a kutatások szerint a háztartásokban az alacsonyabb keresettel rendelkező nők, gyengébb alkupozíciójuk folytán kisebb mértékben tudnak anyagi eszközöket kieszközölni a gyermekeik oktatási és jólléti céljára. A nők anyagi helyzetének és a családi döntéshozatalba való beleszólásának a javulásával párhuzamosan nő a család által a gyermekekre fordított oktatási és egészségügyi pénzösszeg is, ami kedvezőleg befolyásolhatja a humántőke megtermelését hosszú távon. Tehát nemcsak az esélyegyenlőségi, hanem a gazdasági szemlélet miatt is fontos a nemek társadalmi szempontjainak érvényesítése a költségvetési intézkedésekben. A felsőoktatás átalakításánál figyelembe kell venni, hogy a szakok között kialakult nemek szerinti szegregáltság fenntartja a nemi hierarchiát, tehát olyan elemeket kell beépíteni a teljes közoktatási rendszerbe, amely a sztereotípiák csökkentésén, valamint az érdeklődés felkeltésén keresztül növeli a férfiak arányát a humán, és a nők arányát a műszaki és természettudományi területeken. Idetartozik a műszaki és tudományos pályák iránti érdeklődést felkeltő Lányok napja támogatása. Ha a munkaerőpiaci versenyhelyzet javul, megnő a tehetségesebbek kiválasztásának esélye. A sztereotípiák és a nemi alapú diszkrimináció elleni intézkedések körében az Ausztriában és más fejlett nyugati országban már bevált gyakorlatot a helyi körülményekhez igazítva érdemes átvenni.
A kutatók között a nők aránya kismértékben meghaladja a 30%-ot, és ezen a területen is a nemek közötti specializációs szegregáció erőteljes. A természet- és műszaki tudomány terén csaknem 80%-os a férfitöbbség. A doktori fokozattal rendelkezők körében is elsöprően magas a férfiak aránya: az öt tudományterület közül a műszaki és az agrártudományok területén megközelíti a 100%-ot. A Magyar Tudományos Akadémia rendes és levelező tagjai sorában 6,2%-os volt a nők létszáma 2011-ben. A számok itt is a nemek egyenlő esélyeinek, a kvalifikált női munkaerő előmenetelének korlátozottságát, valamint a kihasználatlan tudáskapacitást tükrözik. A költségvetés tételei között nem szerepel olyan program, amellyel csökkenteni lehetne ezt a fajta nemi elkülönültséget.
Adózás a nemek szempontjából
Az adózás különböző hatást gyakorol a nemekre az eltérő munkaerőpiaci státuszuk valamint az abból fakadó nemek szerinti különbözőségek miatt. A férfiaknak a fizetett munka területén, a nőknek a gondoskodó szektorban (care economy) erőteljesebb a szerepe. A nők számára a foglalkozás szerinti szegregáció, a relatíve alacsonyabb bérek, a megszakított munkaerőpiaci jelenlét, a rosszabbul fizetett informális szektorban való domináns részvétel azt eredményezik, hogy a jövedelemadóhoz vagy más közvetlen adóhoz való hozzájárulásuk kisebb mértékű. Viszont a foglalkoztatásban betöltött alacsonyabb státuszuk megfosztja őket bizonyos, az adórendszeren keresztül a foglalkoztatottaknak biztosított kedvezmény elérésétől is. A jövedelemadónál méltányosság szempontjából a progresszív típus preferált, hiszen így kisebb kulccsal adóznak az alacsonyabb jövedelműek, mint a módosabbak. Egy másik megközelítés szempontjából (a CEDAW alapelvei alapján) a kétkeresős-kétgondozós háztartások, ahol mindkét fél részt vesz az otthoni munkában részesedhetnének alacsonyabb teherben. A magyar SZJA regresszív irányba változott, ami ugyan indokolt lehet bizonyos mértékig, mivel az adóelkerülést csökkenti, viszont nőellenes következményekkel jár.
A közvetett adók, mint például az ÁFA horizontálisan, vagyis az azonos anyagi helyzetű emberek között méltányosnak tekinthetők, vertikálisan viszont regresszív tulajdonságokkal bírnak. A fogyasztói jellegű adók az elköltött jövedelemhez viszonyítva nagyobb arányt alkotnak a kisebb keresetűek körében, és így jobban sújtják az alacsonyabb jövedelműeket, akik között viszont jóval több a nő. A gazdagabb társaikhoz képest ők ugyanis jövedelmüknek nagyobb részét fordítják fogyasztásra, és emiatt jövedelmük százalékában kifejezve több adót fizetnek a költségvetésnek. Különösen erős ez a hatás itthon, ahol rekord szintű, 27%-os az ÁFA. A hangsúlyeltolódás a tőkejövedelmek és a vagyon megadóztatása felé kifejezetten kedvező lenne, mert elősegítené a nemek gazdasági helyzete közötti szakadék csökkenését. Egy ilyen megoldásnak azonban Magyarországon még a hírét is kerüli a politika.
Az adózás fajtáinak helyes megválasztása elősegítheti a nemek munkahelyi és otthoni szerepvállalásának közeledését, ami a női foglalkoztatottság emelkedésén keresztül a GDP és a gyermekvállalás növekedését is magával hozza. A családi adózás, valamint az ilyen jellegű adókedvezmények túlsúlya viszont éppen ellentétes hatásokat idéz elő. Már az 1980-as években felhívta a tagországok figyelmét az Európai Parlament a nők és a férfiak egyenlő adózásának lehetővé tételére, majd pedig az Európai Bizottság sürgette, hogy a nők és férfiak független adózását tekintsék normának.
Magyarországon a közös adózás és a személyi jövedelemadó átruházható kedvezményei nem ösztönöznek a potenciális második kereső munkába állására. A 2010-es jövedelemadó-változások inkább a nőket érintették kedvezőtlenül, mert a változással kimutathatóan az átlag alatti keresettel rendelkezők jártak rosszabbul és a nőknél ez az arány magasabb, mint a férfiaknál. A gyermekes háztartások támogatásának sokkal hatásosabb módja a családok számára közvetlenül a gyermekek után járó családi pótlék emelése, mint a személyi jövedelemadóban érvényesíthető kedvezmények.
A kompenzációként megemelt általános forgalmi adó bevételei (3014 milliárd) csaknem a kétszeresére rúgnak a személyi jövedelemadóból befolyt összegnek, amivel a szegényebb társadalmi csoportok, pl. a nők helyzetét túlnyomó mértékben rontották.
Az adófizetői bázis szélesítése és az adóelkerülés visszaszorítása fontos, mert lehetőséget teremt a nemek közötti egyenlőtlenség csökkentésének pénzügyi megalapozására. A társadalom hozzájuthat ahhoz a jövedelemhez, amit nemekre érzékeny fejlesztési támogatásokra, szociális transzferekre, foglalkoztatottság növelésre, szolgáltatásokra és egyéb befektetésekre lehetne költeni. Fontos a nemi bontású adatgyűjtés bővítése és folytonossá tétele, kiterjesztve ezt a többszörös diszkriminációnak kitett társadalmi csoportokra, aminek révén válhat valóra férfiak és nők helyzetének teljes körű feltárása, és az ezt tükröző statisztikák publikálása.
A gender alapú költségvetés egyfajta elemzési eszköz, melynek célja azoknak a folyamatoknak a számszerűsítése, melyek feltárása és korrigálása szükséges a nemek közötti egyenlőség megvalósíthatóságához.
