Ez nem egy jelmondat valamelyik pedagógustüntetésről - Hoffman Rózsa mondta ezt, oktatási államtitkárként, első nyilvános szereplésén 2010-ben. Ekkor beszélt először arról is, hogy újradefiniálják a közoktatási intézmények társadalomban betöltött szerepét.
Azóta eltelt pár év – az államosított közoktatás problémái viszont felszaporodtak az „újradefiniálás” gyakorlati lépéseitől. Az értékteremtő, kultúrát közvetíteni kívánó elmélet olyan egységesítő szemléletet teremtett, mely nem képes megadni azt a szabadságot, választási lehetőséget a pedagógusoknak, mellyel a tudást a legmegfelelőbben tudná átadni a tanulóknak. Az újraírt állami tankönyvek kedvencekké váltak – na nem azért, mert a XXI századnak megfelelő módon ismertetik a tananyagot, hanem mert az elképesztő szexista, rasszista, vagy egyszerűen csak buta részletek fellelése és megosztása már sporttá vált. A merev rendszerben a régi problémák megszűnése helyett újakat sikerült létrehozni, az egyszerű, „ma nincs kréta” kérdéskörtől az iskolai épületek és eszközök amortizációjának fejlesztésbe és karbantartásba való visszapótlásának rendszerszintű hiányáig.
Az országon belüli gazdasági-társadalmi különbségeket kezelni nem tudó, az esélyegyenlőséget nem szolgáló közoktatási rendszer a „lámpások”-nak is megadta a magáét – a rájuk rótt adminisztrációs terheket már lehet is 2016 aktuális szellemének megfelelően „bürokrácia csökkenteni” az elégedetlenség hatására.
Sok mindenről lehet – és kell – beszélni, aki nem közvetlenül szakember, azt viszont leginkább az eredmények érdeklik:
- A magyar diákok elképesztően rosszul teljesítettek a 2000-ben nyilvánosságra került nemzetközi felmérés, az úgynevezett PISA-vizsgálat szerint, jött is egy oktatási reform. 2009-ben készült egy újabb nemzetközi vizsgálat (amelyben éppen annak a korosztálynak a tudását vizsgálták meg, amelyik már a reformok szerint tanult). Eredmény: minden téren meghaladtuk az európai átlagot, de volt olyan kompetencia, amelyben a harmadik helyet értük el. Az újabb, immáron „állami reform” után viszont a 2012-ben végzett PISA-vizsgálat eredményei ijesztő romlást mutatnak.
- Az elérhető esetek alapján a szegregáció nem csökkent, sőt nőtt a közoktatásban. Hátrányos helyzetű térségekben már általános jelenség, hogy a 16. életévüket betöltő gyerekek otthagyva az iskolát közmunkásnak állnak, hisz így több pénzt visznek haza. Ahelyett, hogy az oktatás hosszú távon segítené felszámolni a szociális problémákat a jelenlegi tendenciák inkább, tartósítják azt.
- Visszatérő panasz középfokú iskolákban, sőt néha a felsőoktatásban is, hogy a tanulók tudása formális, és egyenetlen. A munkaerőpiacon pedig egyre többször hallható, hogy hiányzik a megfelelő képességű és készségű munkaerő.
- Az új tankönyvekre és tanrendre fordított milliárdok ellenére sem sikerült modernizálni a tananyagot, és annak átadási módszereit. A gyerekek nem tanulhatnak meg tanulni, tájékozódni a gyorsan változó világban.
- Miközben a központosított irányítás jelentős erőfeszítéseket tett az etika, a hit és erkölcstan oktatásának bevezetésére, a KLIK jelentős tartozásokat halmozott fel, és lehetetlen helyzetbe hozza pld. az úszásoktatás feltételeit biztosító egyesületeket.
Az oktatás, és annak intézménye, az iskola az egyik legnagyobb, a társadalmat leginkább átjáró társadalmi alrendszer. Jó működése mindenkinek alapvető érdeke hosszú távon. Érdemes a nemzetközi tapasztalatokat is figyelembe venni – azonban nemcsak a tananyag, és a tudás átadás modern módszereit, hanem a gazdasági feltételrendszerét is.
Hogy milyen változások lennének szükségesek – ezt talán legjobban a pedagógusok tudják, hisz ők azok, akiknek minden nap ki kell állniuk egy osztály elé. A pedagógusok most 25 pontban meg is fogalmazták a követeléseiket. Ezek meghallgatására azonban, úgy látjuk, nincs valódi kormányzati szándék...
Pár adat:
A "Tanítanék" weboldala:
