Tanévzáró számvetés

A tanévzáró nemcsak ünnepélyes lezárása egy tanévnek, hanem számvetés is egyben. Az ünneplésre a mai helyzetben nincs igazán okunk, a kritikus számvetésre azonban annál inkább. Lássuk, mit találunk, amikor mérlegre tesszük a kormányzati döntések nyomán a közoktatásban bevezetett változtatásokat.

A legsúlyosabb veszteség az új rendben, hogy az oktatás és nevelés szervezetei és szereplői elveszítették szakmai önállóságukat!

A központi szabályozókkal irányított rendszer normákat állít fel, egyformává igyekszik tenni nemcsak az iskolai elvárt tudást, hanem annak átadási módját is. A pedagógusoktól és a tanulóktól előírt tevékenységeket és viselkedésformákat vár el, ezzel megfosztva a pedagógusokat az önálló szakmai döntések mentén való munkától, mindegy „adminisztrátori” státuszba téve őket, a tanulókat pedig saját tanulási igényeik kinyilvánításától, akik ezzel az oktatás és nevelés „elszenvedőivé” válnak.

A központi szabályozók érvényesítése - és ezzel az autonómia korlátozása - a pedagógiai munka szervezésének számos lényeges elemében szembetűnő: a tankönyvválasztás korlátozásában, a tanulásszervezés módjában (egész napos iskola), az oktatott tantárgyak és óraszámuk meghatározásában, a pedagógusok státuszának megváltoztatásában (közvetlen állami alkalmazás) és munkájuk értékelésének bürokratizálásában (tanári portfólió).

Ennek a félkatonai szervezetekre emlékeztető rendszernek a működésében nem férnek meg pl. az alternatív pedagógiák igényes módszerei, de a multikulturális oktatás/nevelés, vagy az állampolgárságra és közéleti részvételre való nevelés sem; nem férnek meg a pedagógiai munkát szakmai munkának tekintő, ezért szakmai személyes döntéseket hozó pedagógusok, és a humán erőforrással és a szervezeteikkel jól bánni képes, sokoldalúan képzett iskolaigazgatók sem. Végül, az iskola szakmai-szervezeti önállóságának hiánya elszigeteli egymástól a pedagógusokat, megszünteti a pedagógusok közötti kommunikációt.

A CNK ezért felszólítja a Kormányt arra, hogy

•  olyan oktatási rendszert alakítson ki, mely demokratikus szervezeti elvekre épül,
• ismerje el az óvodapedagógusok, tanítók és tanárok szakmai kompetenciáit és ezzel szakmai autonómiáját,
•  támogassa a helyi igényekre válaszoló, ezért alulról építkező szakmai szervezeteket,
•  a tananyagfejlesztést helyezze tudományos-szakmai alapokra,
• támogassa a diákok önszerveződését, illetve a kisebbeknél az olyan órán kívüli tevékenységeket, melyek a befogadás és a tolerancia értékei mentén a tudatos állampolgári részvétel megtanulására ösztönöznek.

Az adminisztratív és hatalompolitikai eszközökkel kialakított oktatási rendszer dilettáns módon nem vesz tudomást arról a társadalomról, amelyben működik. Az MTA legfrissebb kutatásai azt mutatják, hogy a magyar társadalom „farnehéz”, azaz az alsó rétegek felé húz, a középosztály szélesedése helyett. Így a jelenlegi közoktatás nem is tud mit kezdeni azzal a feladatával, hogy olyan képzettséget és készségeket adjon a tanulóknak, melyekkel képesek elindulni a társadalmi felemelkedés útján - ezáltal előmozdítva, hogy ez a riasztó tendencia megforduljon. Ehelyett ugyancsak adminisztratív intézkedésekkel oldják meg a legkülönbözőbb tanulási igényekkel rendelkező gyermekek oktatását és nevelését.  Befogadó pedagógia helyett a kirekesztő módszerek és eljárások sorozata valósul meg.

A CNK ezért felszólítja az oktatási szakpolitikusokat arra, hogy az oktatási rendszer egészére vonatkozóan dolgozzák ki az inklúzió (befogadáson alapuló oktatás) alkalmazott pedagógiai eszközrendszerét, és teremtsék meg a megvalósításhoz szükséges feltételeket humán és más erőforrások bevonásával.

A CNK hangsúlyosan javasolja az oktatási rendszer olyan átalakítását, melyben egyre inkább helyet kapnak a szociális ellátások és kulturális tevékenységek, melyek jelenleg vagy különálló gyermekellátó szervezeti formákban tevékenykednek, vagy profit orientált vállalkozások és civil szervezetek próbálják pótolni a rendszer szakszerű működésének hiányosságait.

A modern iskola egy olyan többfunkciós intézmény, amely egész éven át nyitva tart, és az oktatási feladatokon túl „kiszolgálja” a gyermekek szociális és kulturális igényeit is. Azaz a szakpedagógusok által nyújtott egyéni fejlesztésen kívül, ill. az életviteli szükségletek kielégítésén túl, a szülők nevelési feladatait részben átvállalva változatos szabadidős tevékenységek, életviteli oktatások, tudatformálást elősegítő foglalkozások, stb. formájában halmozza fel azt a társadalmi és kulturális tőkét, amely a következő nemzedékek társadalmi identitását és biztonságát alapozza meg.

A CNK köszönetet mond minden pedagógusnak, aki szakmai meggyőződését, tudását és hitelességét megőrizve folytatja tovább munkáját.