55 milliárd ....

55 milliárd plusz az egészségügynek év végéig – harsognak a címek a neten. Zümmög a rádió – többet költhetünk gyógyszerre az MTI szerint, mert most, hogy eljött az új többség, íme, és máris… Azonban mielőtt bárki könnyekig meghatódna – rakjuk csak vissza a százas papírzsepit a helyére – szó sincs se többletforrásról, se pénztöbbletről az egészségügyben.

Egyszerűen csak jön az év vége, amikor „illik” a költségvetést hozzáigazítani a valósághoz, és ezzel egyben el is lehet tüntetni a túl korai költségvetési tervezés problémáit.

A többlet milliárdok többsége az ún gyógyszerkasszába kerül – itt „számolják” össze azokat a térítési díjakat, melyek a gyógyszerek piaci ára, és a gyógyszertárban, recept alapján kiváltott gyógyszerek fogyasztói ára között van. Ennek a várható összértékét azonban majd 2 éve számolták ki, és láthatóan a valóság túllépett a tervezés feltételezésein - bár ez nem egyedi eset e tételnél, de az elmúlt évek legnagyobb „kiigazítását” kellett végrehajtani.

Ha csak józan, paraszti ésszel végiggondoljuk: miért is lett volna 2016-ban kevesebb a gyógyszer ráfordítás, mint 2015-ben?

És ha ezt a kiigazítást nem hajtják végre, akkor ott álltunk volna decemberben döbbenten a gyógyszertárban, levegőért kapkodva a fizetendő végösszeg láttán? Nem, mert a törvény szerint ezeket a térítési díjakat akkor is ki kell fizetnie a költségvetésnek, ha rosszul tervezték meg a keretösszeget. Így ezek a „plusz” milliárdok csupán csak a várható kötelezettségek előrevetítése a költségvetésben – viszont jeleznek egy jóval nagyobb gondot is, a túl korai tervezésnek minden évben felmerülnek a problémái. Ha megnézzük az egészségügy 2017-es költségvetését, pld. a gyógyszerkassza keretösszege alacsonyabb, mint a 2015. évi tény (nem is beszélve a 2016. éves várhatóról), a szakellátás tervezett kerete (mely a korábbi évek béremelésének beépítése után izmos) 34 milliárddal ugyan növekszik, de nem teljesen világos, hogy ebből hogyan lehet finanszírozni az idén nagy hanggal végrehajtott béremelés éves 76 milliárd ráfordítását.  E problémákat minél előbb javítani, a forrásokat biztosítani kellene.

És hogy mikor venném elő a zsebkendőmet? Ha nemcsak konszolidálnák a kórházak majd 60 milliárdos adósságát, hanem a tartozások újratermelődését is megakadályozandó emelnék a finanszírozást. Nem is szólva a közép és hosszú távú eszközpótlás megbízható tervezéséről és finanszírozásáról az egész egészségügyben.

Egyelőre nem gazdagodnak meg rajtam a papírzsebkendő forgalmazók…