2016. november 10., csütörtök

Programozott lemaradás: a helyzet jó, de majdnem reménytelen

„Egy nemzet ereje a kiművelt emberfők sokaságában rejlik”

Az optimista szerint félig tele van a pohár, a pesszimista szerint félig üres. Az Európai Bizottság napokban kiadott oktatási és képzési figyelőjének magyarországi elemzése is bemutatható akár e két ellentétes megközelítésből. A kormánypárti sajtó feltehetően azt emeli ki, hogy az oktatási kiadások 2014-2015 között 12,5 százalékkal emelkedtek, hogy csökkent az oktatást korán elhagyók aránya, hogy ugrásszerűen nőttek az iskolából frissen kikerültek elhelyezkedési esélyei.
Nem kell azonban a kákán is csomót keresőnek lenni ahhoz, hogy néhány összehasonlító adat alapján már ezeket a „vívmányokat” is megkérdőjelezzük.

  • Nőtt ugyan az oktatási kiadások összege és aránya, ám ez három évi csökkenés után, úgy hogy ebben az adatban benne vannak az e célra felhasznált uniós forrásokat is (tankönyvpiac államosítása, új állami tankönyvek). 
  • Az, hogy 2012-2015 között 11,8 százalékról 11,6 százalékra csökkent az oktatást korán elhagyók aránya, az messze elmaradt a többi 27 uniós ország átlagának dinamikájától (12,7 százalékról 11 százalékra). Nem beszélve arról, hogy e „javulásban” szerepet játszhatott a tankötelezettség korhatárának leszállítása. Az ifjúsági foglalkoztatottság megugrása középfokú oktatásból és szakmunkás képzésből kikerülők körében – 62,4 százalékról 75,6 százalékra, Európában a legmagasabb értékre - pedig gyaníthatóan a közfoglalkoztatás hasonló mértékű növekedésének tudható be.


Nos, a tulajdonképpeni „jó hírek” eddig tartottak. Mert az oktatás hatékonyságát mutató Pisa tesztek még annyira sem bíztatóak, mint a fenti számok: 2009-hez képest mindhárom vizsgált területen – olvasás, matematika, természettudományok - romlott a magyar diákok teljesítménye, és marad alatta az unió átlagának. Matematikából egyenesen hat százalékponttal - azaz harmadával – lett rosszabb az eredmény.  A számítástechnikai ismeretek (digitális készségek) terén pedig Európa sereghajtói vagyunk. Ebből is következik, hogy a jövő technikai fejlődését meghatározó tudományterületeken: számítógépes tudományok, gyártás és építés területén az egyetemi hallgatók számát tekintve szintén hátul kullogunk.
Márpedig a képzettség Magyarországon jóval inkább meghatározza az egyes emberek jövőjét, esélyeit, életszínvonalát, és gyerekeinek esélyeit is, mint a legtöbb fejlett országban. Az általános iskolát vagy annál kevesebbet végzettek negyede van munka nélkül, míg a felsőfokú képzettségűek alig egy-két százaléka.
És a trend aggasztó, mert Magyarországon a jövőbeli életesélyeket alapvetően meghatározza a szülő iskolai végzettsége – a Budapest Intézet adatai szerint – az alacsony iskolai végzettségűek aránya szegények között 2005-2014 között 24 százalékról 44 százalékra nőtt, a gyerekszegénység pedig 41,5 százalékra emelkedett. 150-200 ezer gyerek nem jut hozzá minőségi oktatáshoz. A Pisa felmérés pedig azt mutatja, hogy a magyar iskolások tanulmányi eredményei nagymértékben függnek a „társadalmi gazdasági háttértől”, azaz a családok helyzetétől. Ez a szituáció nemhogy javult volna, de a jelentés alapján is romlott: nőtt az iskolai szegregáció, mind több gyerek kerül olyan iskolába, amelyből remény sincs, a továbbtanulásra. Ez is az oka, hogy 2016 májusában az EB kötelezettségszegési eljárást indított az ország ellen. Az pedig, hogy megnövelték a tanárok óraszámát, végletekig bekorlátozták a mozgásterüket, minimálisra csökkentették az iskolák és iskolaigazgatók önállóságát, aligha segít ezeken a problémákon       

Hogy az országban gyarapodnának a közeljövőben a kiművelt emberfők, azt a felsőoktatás úgynevezett korszerűsítése sem garantálja, aminek lényege szintén az állami ellenőrzés kiterjesztése az univerzitások működésében, az államilag támogatott képzések visszaszorításában, és az tandíjmentességet feltételező követelmények szigorításában. Az elmúlt időszakban csökkent a továbbtanulásra jelentkező fiatalok száma, és erősen megnőtt a lemorzsolódok aránya – mint azt a jelentés is megállapítja. Nem kevés a fenntartás a szakképzés „korszerűsítésének” ügyében sem, mert nehéz elképzelni azt, hogy az általános műveltséget megalapozó tantárgyak drasztikus csökkentése nyomán olyan kompetenciákhoz jutnak a tanulók, ami akár a továbbtanulást akár – szükség esetén – a szakmaváltást lehetővé teszik.
A teljes országjelentés itt található meg:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése