Három választás után Magyarországon

A magyar országgyűlés többször is elutasította azokat az intézkedéseket, amelyek a nők politikából való kirekesztését orvosolták volna, miközben Európa és a kelet-közép-európai régió minden országában felismerték, hogy ezt a demokrácia- deficitet orvosolniuk kell. A környező országok minden eddiginél nagyobb mértékben tették lehetővé a nők tényleges részvételét a politikai döntéshozatalban, jóval maguk mögött hagyva ezzel Magyarországot.

A rendszerváltás óta eltelt hat kormányzati periódus alatt a női országgyűlési képviselők aránya – kirívóan alacsony szintről indulva – csökkenő vagy stagnáló tendenciát mutat. Az elmúlt két ciklusban kezdeményezett kvótajavaslatok a pártok és a (zömében férfi) képviselők támogatásának hiányában sorra elbuktak. Az újonnan felálló Országgyűlés már a tárgysorozatba vételét, vitáját is elutasította egy, a köztulajdonban lévő gazdasági társaságok vezetői testületeire 30 % (!) os női kvótát meghatározó javaslatot.

A Civil Női Kormány az országgyűlési választások után felszólította az európai parlamenti választáson induló pártokat, hogy törlesszék erkölcsi tartozásukat a társadalom nőtagjai felé és listáikon felváltva szerepeljenek a női és férfi jelöltek. Ehelyett az újonnan megválasztott európai parlamenti képviselők között a nők aránya az eddigi legalacsonyabb szintre, 19%-ra csökkent. 

Ez a negatív eredmény ráadásul annak is köszönhető, hogy a kevesebb szavazatot elért baloldali pártok listáikon hátrébb sorolták, vagy az esélyesek közt nem is szerepeltettek női politikusokat.  A Fidesz első 10 jelöltje közt három nő volt, az MSZP első öt jelöltje közt egy, a DK első öt jelöltje közt pedig egyetlen egy nőt sem találhattunk. Végeredményben az Európai Parlamentbe a magyar baloldal egyetlen egy nőt sem tudott küldeni. A kampányban a női szerepet a párt ideológiáknak megfelelően torzítva jelenítették meg: a Fidesz női jelölteket piacon vásárlás közben, a Jobbik képviselőit a halálbüntetést hirdetve. A végeredmény világosan jelzi, hogy kvóta nélkül a demokrácia egyik fokmérője, a nők politikai képviseletének ügye továbbra is háttérbe szorítható más, pártpolitikai és egyéni érdekek miatt. 

Ennek fényében csekély annak az esélye, hogy a magyar európai parlamenti képviselők hathatós közvetítői lesznek a progresszív európai törekvéseknek, és hogy ők maguk előremozdítják a magyar nők jogainak védelmét és erősítését. Pedig Európában a magyar nők politikai és gazdasági képviselete a legalacsonyabb, az utolsók közt vagyunk a családon belüli erőszak, az emberkereskedelem és a prostitúció áldozatainak megvédésében is.

Magyarországnál csak Litvánia küldött kevesebb nőt az Európai Parlamentbe a volt szocialista országok közül. Míg a cseh és a lengyel női képviselők aránya 24-24%, a bolgár női EP- képviselők aránya 29%, a románok és szlovákok női képviselőinek aránya 31-31 %, a szlovén és a lett 37-37%, a horvát 45%, az észt 50 %, a magyar női képviselők aránya 19 %. 

Míg a választható képviselőkön belül számszerűsíthető a nők aránya – a választásokon való részvételről nincs adatunk. Összességében az európai parlamenti választásokon, Magyarországon a szavazók részvételi aránya 28,97% volt, jelentősen elmaradva az átlag 42,54%-tól. A volt szocialista országokhoz képest ez közepes eredmény, a lett, a bolgár, a román, a litván és az észt szavazók szignifikánsan magasabb arányban vettek részt a szavazáson. Az előző két európai parlamenti választáson a magyar szavazók aktivitása is magasabb volt: 2004-ben a szavazásra jogosultak 38, 5 százaléka, 2009-ben pedig 36,31 százaléka járult az urnákhoz. 

A szavazók részvételi arányában ugyanez a tendencia fedezhető fel az országgyűlési és az önkormányzati választásoknál is - soha ilyen kevesen nem szavaztak még, mint most október 12-én az önkormányzati választásokon.

Az önkormányzati választások eddig a nők számára nagyobb lehetőséget jelentettek, mint a parlamenti választások. 2002-ben az önkormányzati képviselők 16 százaléka, 2006-ban 17 százaléka, 2010-ben pedig 19 százaléka volt nő, vagyis az önkormányzati képviselők esetében – ugyan csak egészen kis mértékben, de – emelkedik a nők aránya. Bár hozzá kell tenni: Magyarország ezzel az adattal sem dicsekedhet, az európai átlag 25 százalék felett van.

1. ábra: Nők aránya a parlamenti képviselők és az önkormányzati képviselők között, 2002-2010 %

Forrás: Koncz (2006); Vaskuti-Nyírő (2013)

A budapesti kerületek képviselőtestületében jelentősen magasabb a nők aránya, mint a megyeszékhelyek testületeiben. 2002 és 2010 között a fővárosi kerületekben 20 százalék körül, a megyeszékhelyeken pedig 15 százalék körül mozgott a női képviselők aránya.   2002-ben még a baloldali pártok közt találtunk több női képviselőt, a 2006. évi választáskor már igen csekély (1%) az eltérés a jobboldal és baloldal között. A 2010. évi választásokra pedig megfordult a kocka: a jobboldali képviselők (22%) körében jelentősen magasabb volt a nők aránya, mint a baloldaliak (12%) között.  

2. ábra: Nők aránya a budapesti kerületek és megyeszékhelyek önkormányzati képviselői között párt hovatartozás szerint, 2002-2010, %

Forrás: Vaskuti, Nyírő (2013.) 

Női polgármesterek

A legutóbbi három választásról ugyan elmondható, hogy az önkormányzati képviselők között a nők aránya magasabb volt, mint a parlamenti képviselők között, azonban a fővárosi kerületek és megyeszékhelyek polgármestereinek esetében 2002 kivételével – amikor a női részvétel nagyjából azonos a parlamenti képviselők (9,1%) és a polgármesterek között (8,9%) – a női polgármesterek aránya még a felét sem éri el a parlamenti képviselőnők arányának. 2006-ban és 2010-ben a megyeszékhelyek és a fővárosi kerületek polgármestereinek 4,3 százaléka nő, ami mindösszesen két főt jelent. 

3.  ábra: Nők aránya a parlamentben, illetve a budapesti kerületek és megyeszékhelyek polgármesterei között, 2002-2010, %

Mi volt várható és mi lett 2014-ben?

A 2014-es országgyűlési választások alapján nem számíthatunk előrelépésre: a parlamenti képviselők közt nem változott meg a nők aránya. Ezzel az „eredménnyel” Magyarország már tényleg Európa sereghajtói közé került.

Az önkormányzati választás jelölt állítása alapján akár bizakodóak is lehettünk volna: míg 2010-ben a polgármester jelölteknek csupán a 9,35 százaléka volt nő a 10ezer fő feletti településeknél, most, 2014-ben ez az adat már 14%.

2010-hez képest nem változott, hogy nem volt női főpolgármester jelölt Budapesten, viszont a budapesti kerületekben 4 százalék ponttal nőtt a női jelöltek aránya. Ennek valószínűleg az lehetett az oka, hogy megváltozott a választási törvény és a pártszerkezet is. A baloldalon sok kis párt lett, míg a jobboldali pártok száma nem változott. Az eredmény mégis ugyanaz lett, mint 2010-ben, mindösszesen egy megyeszékhelyen és egy fővárosi kerületben lett női polgármester.

Biztatóbb a helyzet a 10 ezer főnél nagyobb településeken, a polgármester jelöltek között a nők aránya 9%-ról 14%-ra nőtt. Itt nem beszélhetünk törvényi változásról, viszont a pártszerkezet változás okozhatja a növekedést. A 10 ezer főnél nagyobb településeken 14 darab női polgármestert számoltunk össze. Ez 8,5%-os eredmény, ami azt jelenti, hogy továbbra sem beszélhetünk a helyzet látható javulásáról.  

Felhasznált irodalom:

 Vaskuti Gergely, Nyírő Zsanna: Nők a közéletben(2013) A tanulmány a More Women in European Politics – More Women in 2014 pályázat keretében készült.