„Női Méltóságért” albizottság - média

A parlament „Női Méltóságért” albizottságának decemberben tartott üléséről készült jegyzőkönyvet a napokban tették közzé az országgyűlés honlapján. Az ülés témája a média, a reklám hatása volt a nők helyzetére, valamint a nők elleni erőszak áldozatainak méltóságát sértő médiatartalmak korlátozásának lehetőségei.

Az első előadó Karas Mónika, a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság elnöke bevezetőjében a média fontosságát vázolta, majd néhány megnyugtató szót ejtett arról, hogy magánál a hatóságnál milyen kiegyensúlyozott a nemek aránya. Ez koránt sincs így a médiában: eddig vizsgálataik szerint – amelyek a hír és tájékoztató műsorokra terjedtek ki – a mérleg nyelve erősen a férfiak „javára” billen – a megszólalók 77 százaléka volt férfi ezekben az adásokban. Az NMHH vizsgálta témánként is, hogy kik a kérdezettek. Itt sem érhet senkit különösebb meglepetés: arányaiban több nő szólal meg a civil szférát, az oktatást, az egészségügyet érintő témákban, és „felülreprezentáltak” a nők a bulvárhírekben. A politika vagy közigazgatás ügyeiben megszólalók között viszont elenyésző a nők aránya.

A médiahatóság tervében a nők médiában való megjelenése, reprezentációja 2016-ben még hangsúlyosabb vizsgálati téma. Ennek keretében felmérik, hogy mely médiumok, műsorok mekkora figyelmet fordítanak a nőkre, milyen kontextusban mutatják be őket; a tévénézők, a rádióhallgatók milyen képet kapnak a nőknek a magyar társadalomban elfoglalt helyéről a férfiakhoz viszonyítva.

Annak illusztrálására, hogy a médiatanácsnak milyen eszközei vannak, hogy fellépjenek a nőket ért hátrányos megkülönböztetés vagy méltóságuk megsértése esetén, az elnök néhány konkrét példát említett. 

• A Class FM-et 500 ezer forintra bírságolták, valamint egy közlemény beolvasására kötelezték, amikor az ELTE gólyatáborában történt nemi erőszakról értekeztek „nem megfelelő hangnemben”. 
• Példaként említette a TV 2 Éden Hotel c. műsorát, amelyben  egy nő megerőszakolását mutatták be. A médiatanács megállapította, hogy a médiaszolgáltató megsértette a női szereplő emberi méltósághoz való jogát azzal, hogy közzétette a képsorokat, és megsértette azt a rendelkezést is, amely tiltja a kiszolgáltatott helyzetben levő személyek médiatartalomban való öncélú és sérelmes ábrázolását, hiszen a szexuális inzultust és durva verbális agressziót elszenvedett szereplőt megalázó helyzetben mutatta be. Mindezekért a jogsértésekért összesen 14 millió forint bírságot szabtak ki.

Érdemes tudni, hogy ilyen kirívó esetekben, amelyek nagy társadalmi érdeklődésre tartanak számot, illetve nagy felháborodást váltanak ki, általában érkezik állampolgári bejelentés, amelynek alapján a tanács vizsgálatot kezd, de a Médiatanácsnak ebben a körben - az emberi méltóság vizsgálata körében - hivatalból is joga van eljárni

Végezetül átadta a képviselőknek egy átfogó monitoring-vizsgálat eredményét, amely a nemek, nemi szerepek reklámokban való megjelenését vizsgálta és azt, hogy a reklámokkal elért célcsoport hogyan viszonyul a jelenlegi hazai reklámokban megjelenő nemi szerep ábrázolásához, milyen érzékenység jellemzi e témában.

A képviselők hozzászólásaikban, rákérdeztek, megfelelőnek tartja-e a jogi környezetet, vagy szükségesnek látna-e valamilyen jogszabály-módosítást. Széll Bernadett (LMP) az isztambuli egyezmény aláírását sürgette, valamint emlékeztetett arra, hogy benyújtott egy olyan törvénymódosítást, amely szerint tiltani kellene a szexista és az erőszakot elszenvedett nők méltóságát sértő tartalmakat. Hiányolta továbbá, hogy a közszolgálati kódex nem tartalmaz a nők bemutatására, az erőszak megjelenítésére vonatkozó médiaetikai irányelveket. A kereskedelmi médiumoknál is szükségesnek tartana hasonló – önszabályozáson alapuló - etikai kódexet. Ehhez az irányelveket akár az albizottság is megalkothatná – tette hozzá.

Dúró Dóra (Jobbik) arra kérdezett rá, vizsgálja-e a hatóság, hogy a nőket a férfiakhoz viszonyítva hogyan mutatják be. Javasolta, hogy valamilyen módon díjazni kellene azokat a műsorokat, reklámokat, amelyek „az anyaságot pozitívumként” szerepeltetik. (!!!?)

Kunhalmi Ágnes (MSZP) arra kérdezett, hogy a nőkkel, gyerekekkel szembeni erőszak ellenes kampányokat indít-e a hatóság, van-e erre lehetőségük. Kérdése alátámasztására elsorolta: Magyarországon a 15 évesnél idősebb nők több mint negyede 1,3 millió nő szenved el élete során valamifajta szexuális bántalmazást, és a magyar asszonyok hat százaléka él olyan párkapcsolatban, amelyben partnere erőszakot alkalmaz vele szemben. Szerinte nagyon nagy szerepe lenne a televíziónak – mint nagyon sok helyen a tájékoztatás egyetlen eszközének – valamint a pedagógusok „érzékenyítésének”, hogy felismerjék a bántalmazást. A rossz példák közt említette a „Tehetsz róla- tehetsz ellene” rendőrségi „oktatófilmet”, és kérdezte, hogy ez végleg eltűnt-e a médiából.

Dunai Mónika (Fidesz) az albizottság elnöke reagálva a hozzászólásokra nyitott volt arra, hogy az albizottság kezdeményezze egy etikai kódex kidolgozását, amely elsősorban a kereskedelmi médiumokra vonatkozna. Így ezt már tavasszal napirendre is vehetik. Szerinte (!) a közszolgálati médiumok példamutató módón tájékoztatnak a különféle szolgáltató intézmények szerepéről, elérhetőségéről.

Az NMHH elnöke szerint nem új jogszabályok megalkotására, hanem a meglevők megfelelő alkalmazására lenne inkább szükség. Bár a törvény szövegének helyenkénti pontosítása – amit Széll Bernadett javasolt – segítené a jogalkalmazást. Külön érzékenyítő tréninget a médiamunkások számára ő nem tartana szorgalmazna, elegendőnek tartaná, ha a férfi újságírók a riportalanyokkal ugyanolyan tisztelettel viselkednének, mint anyjukkal vagy női családtagjaikkal.

Az előadóként meghívott Egyenlő Bánásmód Hatóság főosztályvezetője Gregor Katalin átadta a képviselőknek az EBH füzetek első példányát, amely a munkahelyi szexuális zaklatás témáját járja körül, és teszi online felületen a nyilvánosság számára is elérhetővé az okfejtést. (egyenlobanasmod.hu) A következő füzetek a diszkrimináció egyes típusait mutatják majd be, tájékoztatásul azoknak, akik személyesen vagy az ügyfél képviselőjeként a hatósághoz szeretnének fordulni. A hatóság székhelye Budapesten van, de minden megyében dolgozik egy-egy egyenlő-bánásmód referens, aki felveszi a panaszokat. Évente 1000-1200 panasz érkezik a hatósághoz, fele-fele arányban nők és férfiak nyújtják be. 300-350 döntést hoznak, ennyi panaszból lesz ügy. Ugyanakkor – hangsúlyozta a főosztályvezető – tudatában vannak annak, hogy nagy a látencia, tehát például kétszer is meggondolják az ügyfelek, hogy az egyenlő bérezés megsértése miatt bepanaszolják-e munkaadójukat.  Rendszeresen tartanak „érzékenyítő tréningeket”, erre példaként hozta fel, hogy a már említett gólyatábori eset után megkereste a hatóságot az ELTE, és felkért őket arra, hogy zaklatás, szexuális zaklatás témájában az oktatók részére tartsunk előadást.

A hatóság zaklatás, szexuális zaklatás esetén egyébként soha nem a konkrét személlyel szemben lép fel, hanem minden esetben a munkáltatóval vagy a szolgáltatóval szemben. Gregor Katalin hangsúlyozta, hogy minden esetben elfogadják a titokban készített hangfelvételeket bizonyítékként, hiszen más módón nehéz bizonyítani a zaklatást. A hatóság eljárása ingyenes és a bírósági procedúránál jóval rövidebb ideig – legföljebb 75 napig, kiskorúak esetén 45 napig – tart. A hatóság 50 ezer forinttól hatmillió forintig bírságolhat, döntését nyilvánossá teheti a honlapján és kötelezheti a munkáltatót is a közzétételre saját honlapján.

A képviselői kérdések főleg arra vonatkoztak, hogy milyen módon tudatosítják, terjesztik, hogy zaklatás, diszkrimináció, bántalmazás esetén van hova fordulniuk, követik-e hogyan hasznosul az a tudás, amit átadnak, például a tantestületekben. 

A főosztályvezető konkrét példákat felsorolva számolt be, hogy milyen módon segítik a társadalmi szemléletformálást, kutatásaik, vizsgálataik és azok „utóélete” pedig letölthető a honlapjukról. Jelezte, hogy ez év januárjában nagyszabású, két hónapig tartó médiakampányt indítanak, amely két hónapig tart. Plakátjaikat, rövid kis magyarázatokkal mindenki megtalálhatja a buszmegállóban, a közösségi közlekedés helyszínein, így – reményeik szerint – mondandójukkal elérik a legszélesebb nyilvánosságot.