A hazai egészségügy működési problémái mára már nem maradnak meg az EU pénzből felújított vagy málló kórházfalak között. Napjainkban a média is (újra) rendszeresen beszámol az egészségügy áldatlan állapotáról: legyen az kórházról-kórházra hurcolt beteg, a szakellátás várólistáján elkeseredett magányos tüntető, vagy mosléknak sem minősíthető kórházi koszt. A szakember ellátás kritikus, a háziorvosoktól az aneszteziológusokig, a nővérektől a műtő személyzetig.
Az évek óta súlyos forráshiánnyal és szerkezeti problémákkal küzdő egészségügy helyzetén az államosítás sem segített, a legújabb öt pontos „megmentő” csomag is csak felszíni megoldásokat kínál – de van egy közülük, amibe érdemesebb mélyebben belegondolni. A javaslat szerint szétválasztásra kerülnének az aktív, gyógyító és a „csak” ápoló, a megfogalmazás szerint egyértelműen szociális ellátásnak tekintendő kórházi osztályok.
A hosszú ápolást igénylő betegek ellátása minden kultúrállamban az egészségügyi rendszer integráns része vagy ahhoz szorosan kapcsolódó szektor. A krónikus ágyak egy része erősen összefonódik az aktív ellátással (rehabilitáció, hospice, fenntartó ellátás), más részük valóban csak ápolásra, tüneti ellátásra szorítkozik, melyeket a magyar nyelv oly költőien elfekvőknek nevez.
A hazai egészségügyi rendszerben két fő hosszú távú ellátási forma ismert:
• a krónikus ellátás országos szinten 9 ezer ágyon zajlik, évente majd 90 ezer embert lát el, a halálozási arány 23%-os.
• az ápolási célú fekvőbeteg-szakellátás országos szinten 2,7 ezer ágyon zajlik, évente 10 ezer embert lát el, a halálozási arány 42%-os. Ezen osztályok elvi célja, hogy a családi gondozást átmenetileg nélkülözők számára nyújtson ellátást.
A terv szerint nem egyértelmű még, hogy valójában hány embert érint a változás a 100 ezer jelenlegi ellátott közül, de pár tényt le kell szögezni:
• Bármely krónikus ellátás kiszervezése az egészségügyi intézményekből (és így az egészségügyi ellátó rendszerből) az ellátás színvonalának további romlását eredményezi, mivel az eddigi intézményen belüli kapcsolat és munkamegosztás helyet külső intézményként lényegesen korlátozottabb lehetőség lesz a szükséges szakmai feladatok ellátására (pld. labor, fájdalomcsillapítás, infúzió stb,).
• Nem megnyugtató, hogy a kiszervezéssel párhuzamosan az eddigi finanszírozás marad a kórházaknál - bár erősen kétséges, hogy ez a kb. éves szinten 22 Mrd Ft-ra tehető összeg az újratermelődő kórházi adósságok (kb. 4Mrd Ft/hó) csökkentésén túl mire lehet elegendő. A szociális terület amúgy sem a pénzbőségről híres, a szociális segélyek rendszerének átformálása, a házi betegápolás rendszerének szigorítása már most embertelen helyzeteket eredményez. Senki nem beszél arról, hogy ezek az osztályok milyen forrásokból gazdálkodhatnak majd a változás után, és hogy mi lesz azokkal, akik erre az ellátásra rászorulnak…
A társadalombiztosítás Magyarországon megszűnt, elemeit – az ingyenes és teljes egészségügyi ellátást, valamint a szociális védőhálót – darabonként mondják fel, egyelőre erről szól az államosítás...
Megjelent a Civil Női Kormány Facebokk oldalán 2016. március 16-án
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése