2014. július 4., péntek

Az én Prájdom, a te Prájdod, a mi Prájdunk

Budapest Pride 365: most és minden nap. Ez a mottója az idei rendezvénynek, utalva arra, hogy ne csak a Pride ideje alatt élhessük meg az identitásunkat szabadon, hanem törekedjünk erre az év minden napján.

A hazai politikai klíma nem kedvez a kisebbségeknek - a szélsőséges hangok térnyerése, a melegek ellen elkövetett atrocitások, a házasság fogalmának leszűkítése férfi és nő közötti frigyre, a Kerényi által felvázolt buzilobbi, a melegek hátrányos egészségügyi megkülönböztetése, a Jobbik és holdudvarának nem szűnő támadásai, és az utolsó esemény, a Jobbik által családi napnak nevezett ellentüntetés ugyanazon a helyszínen, ahonnan a Pride felvonulása indul - mind nem erősíti a bátorságot. Mégis, amikor ennyi támadás éri a szexuális kisebbséget, az meghozza a rokonszenvet is; a jóérzésű, európai módon gondolkodókban megszületik a döntés a támogatásról. Az európai ember elutasítja a szexuálfasizmust, és kritikával él a heteronormatív társadalommal szemben is.

A sűrűsödő támadásokkal szemben született meg a tavalyi év felhívása: „Add az arcod, add a neved”, ami megtette a hatását. Kulka János nyílt levelet írt Orbán Viktornak, és felszólította Kerényi Imre eltávolítására. Orbán Viktor berlini beszédében kiemelte, hogy az Unió problémáira mindent megoldó válaszként a kereszténységet és a heteroszexuális házasságot javasolja. Semjén Zsolt szerint Brüsszelből tolják a melegek szekerét, és ennek határt kell szabni, mert a házasság intézményébe nem fér bele, hogy akár három férfi házasodjon. Semjén Zsoltot nem zavarja, hogy rajta kívül senki sem beszél ilyesmiről, és hogy Brüsszel az Európai Unió döntéshozatali központja, ezért ha ott irányelv a szexuális és más kisebbségek védelme, ez alól a magyar kormánynak sincs felmentése, hanem jogi kötelezettségei vannak. A keresztényi kötelezettségekről és a felebaráti szeretetről külön lapot lehetne nyitni, de ezt most nem teszem.  Az idei Pride megnyitóját nem kisebb személyiségek támogatták jelenlétükkel, mint Heller Ágnes és Eszterházy Péter. Lakner Zoltán coming outja erősítette az egy éve tartó felvállalásokat és megnyilatkozásokat, az önmagukat melegként definiáló politikusok, politológusok, művészek sorát: Oláh Ibolyáét, Kemény Zsófiét és Sütő Andrásét.
Mindez nem kizárólag a szexuális kisebbség helyzetéről szól, hanem a kormány hataloméhségéről, és arról, hogy szüntelenül visszaél a hatalmával. Ebben benne van a civil társadalom ellen indított hadjárat, a Norvég Civil támogatás lenyúlására való kísérlet, a Norvég Civil Alap által támogatott szervezetek vegzálása és az ellenük indított KEHI-vizsgálat is. Benne van Paks és a Liget projekt, benne van az ellenzék kivéreztetésére tett kísérlet, a nőkkel szembeni pejoratív állampolitika, a női képviselők alacsony elismertsége, a társadalom lenézése és jobbágyi sorba taszítása is.

Azt azonban elfelejti a kormány, hogy minél nagyobb a nyomás, annál erősebb az ellenállás. Ez az ellenállás segít nekünk, melegeknek, leszbikusoknak és az egész LMBTQIA közösségnek, hogy valóban megéljük a mindennapokat. Ez mozgósítja a Szabadság téri emlékmű ellenállóit, ez teszi a társadalomból kivetett szegényeket, romákat egyre inkább konfrontatív tömeggé.

A Civil Női Kormány szolidaritása jeléül, kiállva az alapvető demokratikus értékek mellett, üdvözli mindazokat a bátrakat, ellenállókat és magukat felvállaló embereket, akik eljönnek a szombati Budapest Pride felvonulására az LMBTQIA emberek jogai érdekében, képviselve a szabadság és az egyenlőség eszméjét. Ez a gesztusunk a hatalom kiegyenlítésének igényéről is szól, az igazságos társadalomról, ahol a nők és a férfiak nem a nemi hovatartozás alapján részesülnek az elérhető javakból és pozíciókból.

Lovas Nagy Anna

a CNK leszbikus kulturális minisztere

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése