Nyugdíj és gyermekvállalás

A magyar nyugdíjrendszer hosszú ideje komoly hosszú távú problémákkal küzd. Az átlagéletkor növekedése, a fiatalok arányának csökkenése évek óta foglalkoztatja a szakembereket, hogy milyen átalakításokkal lehetne fenntarthatóvá tenni a nyugdíjrendszerünket. A kötelező magánnyugdíjpénztárak teljesen hibás felszámolása után viszont semmilyen újítás nem következett be. A rendszer jövőbeni fenntarthatóságának biztosítására egyelőre a gyermekvállalás ösztönzése az egyetlen próbálkozás.

A tényleges társadalmi okok – a munkanélküliség, az elvándorlás, a szegénység, a társadalmi mobilizáció lehetőségeinek lezáródása, a kilátástalanság – kezelése helyett azonban a kormány a könnyebb utat próbálja választani a gyermekvállalás ösztönzésével. Így a többség számára csak részben igénybe vehető adó és járulékkedvezmények mellett csak a kommunikációs és ideológiai „iránymutatás” zajlik: a nők feladata egyértelműen a gyermekvállalás, és a családi tűzhely őrzése.

Most azonban ezen is túltesz egy kormányhoz közel álló elképzelés: a nyugdíj megállapításánál bázis-növelő tényezőként vennék figyelembe a gyermekek számát, azaz azonos befizetésnél a gyermektelenek nyugdíja alacsonyabb lenne. Ezt a „felvetést” úgy tűnik kormányzati szinten is komolyan vették – ugyanakkor nem gondolták végig, valójában mit is jelent.

• Önmagában már a feltételezés is felháborító, hogy a gyermekvállalásnál elsődleges szempont lehet az öregkori megélhetés biztosítása. (Ilyen magatartással irodalmi olvasmányainkban találkozhattunk, a múlt század elején a szegényparaszti sorban élők választhattak ilyen "megoldást".) Már látom is, ahogy kibővítik a keresztnévszótárt Nyugdíj (fiú) és Nyugdíjka (lány) keresztnévvel.
• Az hogy valaki nem rendelkezik gyermekkel, nagyon sokféle okból lehet: az egészségügyitől a saját elhatározásig, a társtalanságtól a családon belül elszenvedett erőszakig. Őket büntetni kellene? Egyáltalán, mi köze van egy nyugdíj megtakarítás összegének a befizető magánéletéhez? Külön kérdés, hogy mi van azokkal, akiket a létező legnagyobb tragédia ért: eltemették a gyermeküket. Esetleg kompenzációs szorzót kapnak?
• Rendkívül megalázó a gyermekkel nem rendelkezők számára, hogy „másodosztályú” állampolgárként nyugdíjbefizetésük kevesebbet ér. Az ötlet továbbfejleszthető – láttunk már rá példát – akár gyermektelenségi adó is bevezethető, esetleg gyermektelennek nem járna a rezsicsökkentés, vagy akár 40 %-os ÁFA-t is fizethetnének. Hogy meg lehessen őket különböztetni a rendes, gyermekkel rendelkezőktől állampolgároktól, talán valami megkülönböztető jelvényt is viselhetnének?

Ez az elképzelés már nemcsak erkölcsi kötelességgé teszi a gyermekvállalást – hanem jelentős gazdasági hátrányt is jelentene a gyermekkel nem rendelkezők számára. Egyben megszünteti a nyugdíjrendszer közösségi, biztosítási jellegét is – és a kormány által preferált, elvárt magatartástól teszi függővé az időskori megélhetést. Mindezt ahelyett, hogy a mindennapi megélhetését segítenék a gyermeket vállalóknak – emelni kell a GYES-t, a GYED-et, a családi pótlékot, ingyenessé kellene tenni a felsőoktatás BA részét, elegendő bölcsődére és óvodára volna szükség, hogy csak a legtriviálisabb megoldásokat soroljuk.

A gyermeket vállalók számára magasabb nyugdíjat javasló terv szakmailag és erkölcsileg is elfogadhatatlan, ráadásul nem oldja meg a nyugdíjrendszer alapvető problémáit.  Álszent módon beszél jövőbeni „előnyökről” egy olyan országban, ahol az éhező gyermekek számát több mint 200 ezerre becsülik, ahol a gyermekes családok csaknem a fele került már olyan helyzetbe egy év alatt, hogy nem tudták megvásárolni a megfelelő mennyiségű ételt. Egy olyan országban, ahol a képzett emberek külföldre menekülnek, mert a megélhetésüket csak ott látják biztosíthatónak.

Ajánljuk megfontolásra a CNK erre a témára vonatkozó közpolitikai javaslatait:

• A rugalmas nyugdíjba vonulás lehetővé tétele 60 év felett. A nyugdíj értéke az életkereset, a ledolgozott évek és a várható átlagos nyugdíjban töltött időszak alapján változzék.
• A gyermekgondozás és az otthonápolás időtartama beleszámít a szolgálati időbe, s ezekre az évekre a nyugdíjszámítás az országos átlagjövedelem alapján történik.
• A gyermek első életévéig a munkaviszonnyal, szolgálati idővel nem rendelkezők is kapnak gyedet, melynek számítási alapja a mindenkori minimálbér.
• A családi pótlék és az ápolási díj reálértékének megtartása, és az elmaradt emelések pótlása.
• A korengedményes nyugdíj lehetőségének megteremtése a versenyszférában: nyugdíjkorhatár alatt a munkáltató kiválthatja dolgozói utolsó 5 évét.